A Piros-szőnyeg esete a Lépdelővel

          1

               Azzal indítottam ezt a több részes írást, hogy miért érezzük megtiszteltetésnek, ha valaki Piros-szőnyegnek és nem Lábtörlőnek használ?

Elfelejtettem időközben... 
     
            Tény, hogy az emberek jobban szeretnek Piros-szőnyegek lenni, mint Lábtörlők. Szívesebben azonosulnak ezzel a szereppel, bevállalhatóbb.
     Pedig ha az egyén szubjektív átéléseit nézzük, sokkal kellemesebb amiket a Lábtörlő él át, mint amiket a Piros-szőnyeg. 
     A Lábtörlő mégis vágyik a Piros-szőnyeg-ségre, és a Piros -szőnyeg büszkén mondja, hogy ő nem Lábtörlő.

     Talán azért, mert az a sajnálatos tény, hogy a Piros-szőnyeg eltűri, hogy megalázzák, hogy utolsó erejéig próbálja menteni a menthetetlent, a közvélemény által erényként van dicsőítve, hogy  bizony kell tűrni is, és aki jól tűr, az már más nem is lehet, csak egy jó ember. 

....ő a meg nem becsült jó ember, míg a Lábtörlő szenvedéseiről azt gondolják, úgy kell neki...

Tehát valahol a Piros-szőnyeg köztiszteletnek örvend, míg a Lábtörlő megvetés tárgya.

     A Piros-szőnyegek, tehát nemesi rangra emelt Lábtörlők, akiket kedvesebben feleségnek, férjnek, anyának, apának, barátnak, munkatársnak szoktak nevezni a lábtörlésre vágyók, legfőbb jellemzőjük hogy folyamatosan, intenzíven használják.

(Itt ebben az írásban csak a párkapcsolati vonatkozását boncolom, és annak is egy aprócska részét, mivel ha csak arról írok, akkor is könyvet lehetne írni róla.)

     Szóval, a külvilág helyeslő hozzáállása  lehet az egyik oka, amiért annak ellenére, hogy a Piros-szőnyegeket sokkal több sáros-lábas rúgás éri  mint a Lábtörlőt, (akinél a Lépdelő a „pause” funkciót minden használat után bekapcsolja) – mégis büszkék arra, hogy legalább akarja valaki folyamatosan használni, és arra, hogy ők nem adják fel mint sokan mások, nem helyezik önző módon első helyre saját magukat. 

     A Piros-szőnyeg-séget kikényszeríteni senkiből nem lehet, mindenki maga sétál bele, tulajdonképpen a saját elvárásainak a csapdájába.

     A Lépdelő-re azért nem érdemes sok időt vesztegetni, mivel harmadszor is rálépni csak arra lehet, aki hagyja, tehát ha meg akarjuk szüntetni, hogy szőnyegnek használjanak, elsősorban a saját csapdánkból kell kikecmeregni.

Azért mondom harmadszor, mivel a második esélyt szerintem mindenki megérdemli.

               Ugyanaz érvényes mint a Lábtörlőnél: 
     Ez az írás több tíz történetből állt össze, ezért senkinek sem kellene, egy-az egyben magára ismerni, de ha mégis megesne több emberrel is, akkor az sem a véletlen műve, hanem azé, hogy a LÉPDELŐ-k ilyen vázlatosan ábrázolva, nagyon is sablonosan működnek, és hát a Piros-szőnyegek is. 
Ha alaposabban szemügyre vesszük, minden eset egyedi, de ha csak azt taglaljuk, hogy milyen mechanizmusok tartanak valakit egy ilyen kapcsolatban, akkor lehet találni egy közös gyökeret a fontosabb csapdákkal.


               Egyik fontos csapda, hogy a Piros-szőnyeg büszke arra, hogy őt folyamatosan használják, nem mint a Lábtörlőt. Valahogy beszűkült a látóköre és azt hiszi hogy muszáj a kettő közül választani.
       
               
               A másik fontos csapda: annak ellenére, hogy jók a megérzései, lelke mélyén jól látja, hogy igazságtalanság éri, megalázzák, mindig elhiszi, hogy ő akar túl sokat, lehetetlen neki megfelelni, ő tévedett, ő nem elég jó.

   

     Ugyanúgy, mint a Lábtörlőnek, neki is könnyebb az a változat, amikor elhiszi, hogy ha ő jobb lenne, akkor megszűnnének a problémák. 
A működési mechanizmus ugyanaz: ha elhiszem, hogy miattam vannak a problémák, akkor a kezemben van a megoldás is, tehát lehet ebből még jó kapcsolat, csak jobban kell igyekeznem. 
Ezzel a gondolatmenettel tulajdonképpen elhiteti magával, hogy ő kontrollálja a helyzetet. A megoldás valóban az ő kezében van, de a kontrollvesztés félelme, alacsony önértékelése, és a már ismert, ezért számára biztonságosnak ítélt kapcsolathoz való ragaszkodása visszatartja az érdembeli lépésektől.
Valóban sok mindet jó lenne másképp kezelni, sok mindent át kell értékelni, de nem ott ahol ő igyekszik. Tényleg téved, de nem abban amiben ő gondolja.

     Ha kitartana amellett, hogy megalázták, és ezt nem tűri, akkor vagy ki kellene lépnie a kapcsolatból, amihez nem érez erőt magában, vagy a Lépdelőnek  kellene több tiszteletet mutatnia, de úgy-e ez már nem az ő kezében van, és tudja, hogy a Lépdelőre nem jellemző, hogy magába nézzen, bocsánatot kérjen, erőfeszítéseket tegyen.

Sokkal testhezállóbb a Lépdelőnek támadni, elhitetni, hogy a Piros-szőnyegnek még hálásnak is kellene lenni, hogy még mindig ő a Piros-szőnyeg, annak ellenére, hogy mennyi bosszúságot okoz szegény Lépdelőnek az állandó oktalankodásaival.

     Miért hiszi el tehát a Piros szőnyeg, hogy ő nem elég jó?

- azért hogy reménykedhessen abban, hogy képes megmenteni a kapcsolatot

- azért, mert ha ezt nem hiszi el, akkor sajnos nincs más választása, mint az ugrás az ismeretlenbe, ami nagyon félelmetes
- azért, mert ez a folytonos megalázás, sajnos egy erkölcsi fölényt is biztosít neki
- azért, mert így a mártíromság piedesztálján, anélkül, hogy tudna róla, ő is sikeresen megvédi magát attól , hogy egy másik ember közel kerüljön a lelkéhez
- és nem utolsó sorban azért, mert sokaknak az az egyetlen még megmaradt erőforrásuk, elégedettségük, hogy ők még ezt is kibírták, tehát különlegesek 

     Ha kitart megérzései, érzései mellett, akkor ki kell zárnia az Életéből a Lépdelőt, de nem akarja, mivel több év Piros-szőnyeg-ség alatt sikerült olyan szintre vinni az önbizalmát, hogy fél újrakezdeni, fél egyedül lenni, elhiszi, hogy maximum Lábtörlőnek ha kell még valakinek, mert még Piros-szőnyegnek sem jó. 
Elborzad attól a gondolattól, hogy Lépdelő majd boldog lesz valaki mással, és akkor már lehetősége sincs még többet tenni érte, ezért inkább most igyekszik.

     Igazából nem is Lépdelő építette le az önértékelését, mivel itt is nagyon ellentétes érzések, gondolatok futnak teljesen egy időben a Piros-szőnyeg fejében. 

     Minden alkalommal amikor meggyőzi magát, hogy ismét ő tévedett, azzal együtt, hogy elhiszi, azt is tudja, hogy szembeköpte magát, és egyre nehezebb a tükörben a sok köpés között felismerni saját arcát.

2

     

               Valahogy így néz ki ez a jelenet a gyakorlatban:

- elindul a köpet, vagy a hányadék a Lépdelőtől (ez lehet egy cselekedet, egy megjegyzés, bármi, ami egyértelműen bántó a Piros szőnyeg számára)

- a Piros-szőnyeg a helyett, hogy eddigi tapasztalatai alapján, elővigyázatos lenne, és köddé válna, eltűnne a Lépdelő látóköréből, szinte fellelkesedik,

- annyira nyilvánvaló számára, hogy amit most tett vele a Lépdelő, azt ép eszű, jóravaló ember nem teszi senkivel, nem hogy azzal akit úgymond szeret,

- hogy beleesik következő csapdájába, a remény csapdájába, hogy ezúttal a Lépdelő biztosan megérti,  és magyarázni kezdi Lépdelőnek, hogy miért rossz neki amit most vele tett 

- nem képes elhinni, hogy nem lehet megértetni, megmagyarázni, mert ha Lépdelő megértené, nem viselkedhetne többé így rossz érzések nélkül. 
Lépdelő nem azért nem érti meg, mert hülye, hanem azért mert nem érdeke megérteni, hogy bántó amit tett, mondott.

- tehát vitába kezd Lépdelővel, pedig tudja jól, hogy csak veszíthet, és így vita közben hagyja, hogy megérkezzenek az előbb felsorolt váladékok, amik elhagyták a Lépdelő száját, - az Ő arcára

- folyik a vita, Piros-szőnyeg egyre kétségbeesettebb, támadással védekezik Lépdelő is, vagdossák egymáshoz jó esetben csak a szavakat
Gyakran előfordul az is, hogy Lépdelő, nem nyíltan agresszív, csak passzív-agresszív, ellentétben Piros-szőnyeggel, aki ezen a ponton ki van vetkőzve minden emberi méltóságából, kétségbeesett, üvölt, nem akarja feladni, próbálkozik a meggyőzéssel, szánalmas és ijesztő...

- itt van egy fordulópont, mikor minden undormányt kidobál magából Lépdelő, ő megkönnyebbül, észhez tér, már nem vitázik ész nélkül, hanem fordít egyet a vita kerekén
- két lépés távolságból azon csodálkozik, hogy mit is keres ő egy ilyen fúria mellett, lelke nyugodt, tudja, hogy ő ártatlan ebben a fúriává válásban, és megjegyzi:
 - néztél tükörbe?

 - látod, hogy nézel ki? 
 - ilyen emberrel képtelenség együtt élni, én ezt nem bírom tovább, még egy ilyen cirkusz, és engem többé nem látsz

- Piros-szőnyeg itt újra lehetőséget kap arra, hogy megcsillogtassa milyen remekül tud benne egyszerre akár több ellentmondó érzés működni, 
ezért válaszol pl. valami ilyet: 
- nem szégyenled magad, szembeköpsz és utána, újjal mutogatsz rám, hogy nézzek tükörbe????? 

- de miközben ezt mondja tudja, hogy ő tette lehetővé ezt a helyzetet, már a vita elején tudta ugyanis hogy mi lesz a vége, csak ugye ismét reménykedett.
Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, mi meg addig ismétlünk fájdalmas szituációkat, amíg fel nem ébredünk, és el nem hisszük, hogy ugyanazt ismételve, a végkifejlet is ugyanaz.

Sajnos Piros-szőnyegnek ez a játszma csak érzelmileg elérhetetlen emberekkel izgalmas. Csak olyan embereket választ arra, hogy megértesse velük mi zajlik a lelkében, akik magasról le*arják az ő lelkét.
Olyan emberrel, akinél van esély, szóba sem áll.

A kényszer, hogy attól kapjon jóvátételt, elismerést, szeretetet aki erre képtelen, aki megalázta, még az életösztönénél is erősebb lehet.

- a vitát elveszítette, az önbecsülése még alább csúszott

- méltatlannak érzi a helyzetet, úgy érzi, hátba szúrták, és most azt kérik számon rajta, hogy nézze már meg, hogy lehet ennyire önző, nem gondol másra csak magára, kellemetlenséget okoz Lépdelő-nek azzal, hogy összepiszkolja vérével a finom kis kanapét...

- azt gondolja Piros-szőnyeg, hogy ilyen nincs, ő régebb azt gondolta, hogy az abszolút pofátlanság, valakinek az ajtója elé *arni és budipapírt kérni, de ez még annál is hallatlanabb, nem tudja elhinni, újra nekifut egy újabb kör magyarázatnak, Lépdelő egyre jobban unja a cirkuszt, meg is jegyzi, hogy nem érti miért kell ugyanazt a dolgot annyiszor elmondani, ezt az elmúlt percekben már többször hallotta.

- Piros-szőnyeg-et belső nyavalyái nem hagyják leállni. 
Érzi ő is, hogy penibilisen viselkedik, de képtelen feladni a reményt hogy jobb belátásra tudja bírni Lépdelőt, csak kitartás kell hozzá.

- Az ilyen viták úgy érnek véget, hogy a Piros-szőnyeg bocsánatot kér Lépdelőtől, megígéri, hogy többet nem lesz rossz.

- Lépdelő ugyanis már nyugodtan sütkérezik a győzelme melegében, és világosan elmondja, hogy ő most haragszik, nyugodtan hátradől, újabb siker...

tehát a harmadik csapda a hiú remény, és ha nem vigyáz, tényleg a remény hal meg utoljára, mert ha sokáig folytatja az ilyen vitákat, nem sok esélye van túlélni ezt a *urva reményt.

- és itt a nagy vita kimenetele, - hogy érezte, hogy megbántották, de végül ő kért bocsánatot, -  magyarázható azzal, hogy nem ugyanazt jelentette kettőjük számára az a bizonyos cselekedet, kijelentés, tehát lehet hogy túllőtt a célon, túlreagálta, tehát illett is bocsánatot kérni

     
     Sajnos a vita ugyanígy zajlik akkor is, amikor nem elvont fogalmakról, én úgy éreztem, hogy-ról, hanem tényekről van szó

- Például lát valamit, hall valamit ami bántja, rákérdez, Lépdelő közli vele, hogy nem hallhatott semmit, nem láthatott semmit, mivel nem történt semmi.
Ez akkor is így zajlik, ha épp arról van szó, hogy Lépdelő megcsalja.

- Piros-szőnyeg látta mindkét szemével, nem csak a szeme sarkából, esetleg pontosan tudja is, hogy mi volt az amit látott, mégis hagyja magát leordítani, hogy kezeltesse magát, mert betegesen féltékeny, és a végén kéri a bocsánatot.

- Ennek a csapdának nevet sem tudtam adni, de gyermekkorból hozza, amikor megszokta, hogy hiába látja, hogy valami piros, azok az emberek akik állítólag szeretik, állítják azt, hogy az a valami fekete. 
Nem hiszi el amit ő tapasztal, lát, érez, hagyja, hogy mások mondják meg, mit kell neki látnia.


- Lépdelő hazudik, Piros-szőnyeg ezt tudja, gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy Lépdelő is tudja. 

- Ennek ellenére, képes vérig sértetten a Piros-szőnyeg szemébe nézni, és azt mondani, hogy nem bírja már ezt a sok cirkuszt.

- Piros-szőnyeg ennek a vitának a végén is bocsánatért esedezik. 


     Nyilván ezek után még bizonytalanabb, szeretné ha megértőbb lenne vele Lépdelő és mivel ez nem történik meg, kezdi koldulni a szeretetet, amit Lépdelő nagyon undorítónak tart. 
     Ha nem esedezik bocsánatért, akkor mosolyszünet. 

     Bármelyik legyen, Lépdelő-nek tele van a hócipője, de ha netán Piros-szőnyeg tényleg pár napig kitart amellett, hogy ebből elég volt, Lépdelő hamar vigaszt keres egy Lábtörlőnél, teljesen nyugodt lélekkel, elvégre neki csak onnan kezd derengeni a történet, hogy Piros-szőnyeg rosszul funkcionál, és ő nem kapja tőle amire szüksége lenne. Rosszul bánik vele Piros-szőnyeg.
Hogy mi ennek az oka? - biztosan nem ő, ezt sziklaszilárdan tudja, és szerencsét próbál, hátha hetedhét országon túl kolbászból van a kerítés.
Ha mégsem, hát majd visszaballag.

     Ezek a viták még veszélyesebbek, mivel itt már Piros-szőnyeg nem tud magyarázatot gyártani, itt már nem csak érzi, hogy igaza volt, tudja.

- Itt már nem tudja magát kimenteni maga előtt, be kell ismernie, elárulta magát.

- Minél többször árulja el magát, annál nehezebben tud kilépni az ördögi körből.

3

               Na persze, nem minden Piros-szőnyeg ilyen harcias, sőt, csak nagyon kevesen.

     Sarkítva mutattam be a helyzetet, legtöbbször nem ilyen látványosan folyik, de a háttérben nagyjából ezek játszódnak le, hasonló mozgató rugók vannak.

          Több Piros-szőnyeg csendben szenved. 
Náluk kimarad az előbb leírt vita közepe, marad, hogy elindul a köpet, megérkezik Piros-szőnyegre, aki nem mer fúriává változni, de érdekes módon a vége csak az a történetnek, hogy Lépdelő haragszik, meg van bántva, és akkor a csendes Piros-szőnyeg vagy bocsánatért esedezik, vagy duzzog és mosolyszünet lesz egy ideig, ami őt nagyon zavarja, igyekszik egy idő után megengesztelni a Lépdelőt.
Addig Lépdelő nyugodtan keresgél a Piros-szőnyeg-ségre áhítozó Lábtörlők között, ha talál egy ígéreteset lelép.

          Van olyan Piros-szőnyeg-Lépdelő kapcsolat, ahol nem is beszélnek egyáltalán a fájó dolgokról, ők azok akik büszkék/vagy nem, arra, hogy nálunk vita nincs, nálunk soha nem volt egy hangos szó sem. 
     Azt el is felejti megjegyezni, hogy az időjárás szeszélyességén, a pénz hirtelen enyészetén, a mit eszünk ma, meg mit csinált a szomszéd, milyen balfasz volt az előző partner, ja és mit csinált ismét a gyerek, más nem is nagyon kerül terítékre.
     Attól még, hogy esetleg soha egy szó sem esett a két ember között róla, lejátszódik a fenti séma alapján külön külön mindkettőben a szerepüknek megfelelő monológ, az eredmény ugyanaz, Lépdelő már nagyon nem érti hogyan képes elviselni egy ilyen embert maga mellett, Piros-szőnyeg összeszorított foggal igyekszik.

               A lefolyása egy ilyen öngyilkos merényletnek különböző lehet, 
- egyik kevésbé látványos, 
- másik hangos, 
- egyik után az ajtón kilépve el lehet játszani a szomszédoknak a boldog párkapcsolatot, 
- a másik után lehet lesütött szemmel járni a szomszédok előtt, elvégre Piros-szőnyeg saját szájával értesítette őket legbensőbb fájdalmairól.

     A hárpia Piros-szőnyeg a fent leírtak mellett még ezzel a szégyennel is kell számoljon.

     A csendes piros-szőnyeg, kívülállók szemében megőrzi emberi méltóságát.

     Mindkét változat halálos, ha nem sikerül a csapdából kilépni, csak a hárpia mondjuk agyvérzést kap, vagy balesetet szenved, a csendes valamilyen daganatot.

     A betegségek is tükrözik a működési módot: 
- a hárpia robban, bevállalja, hogy a helyzet tarthatatlan,  
- a csendes, betegségében is megőrzi a külvilág szemében a pedig olyan rendes ember, olyan szépen élnek képet.

4

               A negyedik csapda, amiért Piros-szőnyeg-eskedik valaki, az hogy a Piros-szőnyegnek óriási a teherbírása, ezért is választották Piros-szőnyegnek.

     Annak ellenére, hogy majd mindig a padlón van, a Piros-szőnyeg hősiesen elvégzi minden feladatát, sőt még a másokét is.

     De hát hol legyen, ha nem a padlón, hiszen Piros-szőnyeg, nem falvédő.

     Talán az egyetlen, amire büszke a Piros-szőnyeg, ( azon kívül, hogy nem Lábtörlő) hogy akár szó nélkül is tudja tűrni, ha fát vágnak a hátán (fárasztó leírni ezt a sok Piros-szőnyeget, ezután simán csak Pissz-nek rövidítem. Még találó is)

     Tudja, milyen erős, hegyeket tud mozgatni, de sajnos nem nézi meg, hogy tényleg az összes hegyet neki kell elvinni? 

     Vagy egyáltalán, miért gondolja azt, hogy a hegyeket bárkinek is el kell vinni? 
Komoly elképzelései vannak arról, hogy minek mikor hol kellene lenni...

     Nem ismeri azt a mondást, hogy úgy álljon a munkához, hogy más is odaférjen... és ezt használja ki Lépdelő, akit Lép-nek nevezek ezután, a lépes méz jutott erről eszembe, a lépre csalás, a méh kaptárban a here... és az hogy mivel gyarló az ember, akiben minimális hajlandóság van a Lép-ségre, az nagyon könnyen azzá is válik, a Pissz erős bizonyításvágya mellett, hogy ő mindent meg tud csinálni.

     Boldog sikeres ember lehetne Pissz ezzel a hatalmas akaraterővel, teherbírással, csak ne azon dolgozna, hogy még mélyebbre ássa magát.

    
               Ötödik csapda, mivel elbírja, hogy fát vágjanak a hátán, de nem bírja azt a feszültséget, hogy valaki haragszik rá, vagy esetleg nem szereti, mindig eléget egy szálat az aranytartalék gyufaszálakból, hogy enyhítse ezt a feszültséget
( lásd A kis gyufaárus lány http://pukkaszto.blogspot.com/2016/06/a-kis-gyufaarus-lany-es-clarissa.html )

               Hatodik csapda, ami a teherbírás, alacsony önértékelés és a remény keveredése.

     Sok kétségbeesett, tehetetlen Pissz reménykedik a valamikori igazságszolgáltatásban, hogy egyszer majd... csak addig kell kibírni valahogy..., meglátja mit tesz másokkal, egyszer majd... valakitől ő is visszakapja, de a szóban-forgó Lépdelő képtelen ezt átérezni.

     Észveszejtő érzés, hogy semmi változást, fájdalmat nem okoz a Szőnyeg csere a Lépdelőnek, a lényeg, hogy ott legyen egy Szőnyeg a lába alatt.

     Azt szeretné a Pissz, ha megbecsülnék, és erre mit tesz? – józanul felméri a helyzetet, belátja, tarthatatlan... de hirtelen megvilágosodás folytán sejteni kezdi, hogy rögtön akad más Pissz a helyébe, és mivel szeretné, ha Lépdelő legalább szenvedne attól, hogy ő már nem hever a lába előtt, ha érezné a hiányát,

- a józan helyzetfelmérés után, a köd előttem, köd utánam! – vagy a futás szégyen, de hasznos!

- vagy más hasonló csatakiáltások helyett, minden erejét összeszedve megpróbál még hasznosabb, puhább, simulékonyabb szőnyeg lenni, abban a reményben, hogy egyszer csak... rájön a másik..., értékeli a másik..., és képes ott ragadni a méltatlan helyzetben, szorongva, keseregve, reménykedve

- pedig a lelke mélyén nagyon rég tudja, hogy ha a Lép képes lenne értékelni embertársait, akkor ez a helyzet létre sem jött volna.

- Lép, eddig még mindig megúszta valahogy azt, hogy saját legbensőbb érzéseivel, gondolataival találkozzon, és nagyon nem is szeretne ezekkel találkozni, tehát reménytelen eset várni, hogy a mi jóságos, szépséges, hasznos, puhaságos, csábos, hisztis, manipuláló vagy bármilyen lábtörlő-ségünktől meghatódva fejest ugrik eltemetett emberi érzéseibe.

               Fel kell végre fogni, hogy amikor nincs akivel együttműködni, kár reménykedve szolgálni és várni azt hogy ettől az embertől fogysz egyszer majd kárpótlást kapni a sok megaláztatásért, vagy hogy egyszer majd megérti, észreveszi hogy ki van mellette.

               Szóval, gondolom világos, hogy nem elítélem a Pissz-t, viszont be kell ismerni, hogy őket sem a szeretet, vagy szerelem készteti a Piros-szőnyeg-ségre        

     Pissz szenved, beismeri, hogy ez nem jó neki, de belső késztetései, hogy még próbálkozzon, erősebbek, mint a fájdalom.

     Mártír szerepbe kerül, 
- van aki észreveszi ezt a szerepet, és azt, hogy nem a Lép tartja fogva, hanem a saját félelmei, bizonytalanságai,  
- van aki nem, és amíg nem tudatosul benne,  addig meggyőződése, hogy ő mind csak ad és nem kap cserében semmit.

     Amikor tudatosul benne, hogy nála van a kulcs, akkor már tudja, hogy ő is kap valamit a PIROS-SZŐNYEG-ségnek köszönhetően, innen kezdve már megoldható a probléma, de nagyon hosszú az út.

               Ismét elkalandoztam, folytatom azzal, hogy rendszerezzük mindkét változat csapdáit, annak okait, és mit tehetünk, hogy a csapdát ne állítsuk fel magunknak. 
Még olvasni sem rövid, de eljutunk addig is, hogy milyen az, aki nem Lábtörlő, nem Piros-szőnyeg és nem is Lépdelő...

Akit érdekel a téma, lehet jelentkezni az Ébredés workshop-ra a  
Ébredés workshop linkre kattintva, bővebb információk. 

A jelentkezés nem nyilvános, bátran lehet jelentkezni.