Első lépés az úton - Áthelyezni a fókuszt

Első lépés az úton - Áthelyezni a fókuszt

Elérkeztünk a megoldásokhoz:

Ez is hosszú.

               Bevezetőként elismétlem, azokat a lépéseket, amik nélkül nincs megoldás, de gondolom ezeket már megtetted, különben nem jutottál volna el eddig az írásig:

- felismerni, hogy ez a kapcsolat nem épít, hanem rombol

- felismerni, hogy lehet jobb, jobbat érdemelsz, és elszánni magad arra, hogy véget vess a keserédes „nagy szerelemről” szőtt forgatókönyv lejátszásának

- segítséget keresni, olvasni, barátokkal, hasonló helyzetben lévőkkel, szakemberrel megbeszélni

- felismerni, hogy bárki csak a saját közreműködéseddel tud kínozni

Figyelem! nem panaszkodni, helyzet elemzés és cselekvés

 LEVENNI A FÓKUSZT LÉPRŐL !!! - a helyett, hogy lép:

I

- mit tett, vagy nem tett,

- elégedett-e vagy sem azzal ahogyan te teljesíted az ő kívánságait,

- hazudik vagy igazat mond,

- igaza van, hogy te egy túlérzékeny beteg ember vagy, vagy sem,

- tényleg megcsal vagy csak a te beteges fantáziád játszik veled,

- az ő viselkedése miatt vagy ingerült és boldogtalan, vagy tényleg csak akkor érzed hogy élsz, ha dráma van körülötted
- ha netalán-tán, már le is lépett, küzdesz az irigységgel, a rossz lelkiismerettel, mert szurkolsz, hogy ne menjen a kapcsolata, azt gondolod, hogy az lenne neked a felmentés, és megnyugodnál, hogy nem rajtad múlt, megtéveszt a közösségi médiában, ismerősöknek mutatott kép, és elhiszed, hogy te voltál képtelen, elfeledve, hogy minden kapcsolata ilyen gyönyörűen indul...

Teljesen lényegtelen ez most!

A lényeg:

II

- szenvedsz

- boldogtalan vagy

- lassan a sikerélményeid eltűntek, és a hangulatod látszólag egy szalmaszálon függve váltakozik az szerint, hogy épp reménytelennek látod a kapcsolatotokat, vagy reménykedsz abban, hogy ha jobban igyekszel boldogok lesztek

- látóköröd beszűkült, mindent alárendelsz a párkapcsolat sikerének

- naponta több órát töltesz azzal, hogy gondolkodj a megoldásokon, megbeszéld, magyarázkodj, aktívan cselekedj a kapcsolat megmentése érdekében

- nem tudod megmondani mit kapsz a kapcsolattól, de a szíved tépi szét, ha arra gondolsz, hogy elveszíted és más majd megadja neki amit te nem tudtál

- félsz, hogy nincs igazad, és alaptalanul vádaskodsz

- félsz, csak úgy mindentől

- bizonyítani szeretnéd, hogy nem vagy hülye
- olyan erővel nyomozol utána, hogy egy magándetektív is megirigyelné, csak napod nagy része és a teljes önbecsülésed esik áldozatául a kutató munkának

- rengeteg energiát fektettél a kapcsolatba és elviselhetetlen az a felismerés, hogy disznók elé szórtad a gyöngyeidet, inkább a disznót szeretnéd átváltoztatni
- rengeteg energiát fektettél a kapcsolatba, ennek köszönhetően, ő is látszólag magának egy jobb verziója mint akivel te találkoztál a kapcsolat elején, és elviselhetetlen az az érzés, hogy miközben te leépültél, ő melletted  megerősödött, és ha tovább lépik, egy másik partner aratja le a termését annak amit te elvetettél. Ezért összeszorítod a fogad, és még bírod, te akarsz aratni
- minden amire büszke voltál, magadban megkérdőjeleződött, az egyedüli ami még megmaradt, a büszkeség hogy te nem adod fel, a remény abban, hogy elnyered méltó jutalmadat, hogy ő megváltozik és ezáltal visszakapod az önbecsülésedet
- csak az árnyéka vagy már annak aki voltál amikor megismerted őt

               A két gondolatmenet, tulajdonképpen hasonló, csak az elsőnél úgy tevődik fel a kérdés, hogy mit csinál Lép, a másodiknál, hogy mit csinálsz, érzel, gondolsz TE.

     Tehát a fenti felsorolást még folytassa mindenki azzal ami rá érvényes. 

     Érdemes egy listát készíteni, fontos, hogy mi az ami még spontán eszedbe jut, aztán el lehet gondolkodni és azzal is kiegészíteni amire még rájöttél. 

     A lényeg, hogy úgy fogalmazz, hogy a saját érzéseidet írd le.

Pl. a helyett, hogy azt mondanád: Lép már nem foglalkozik eleget velem,

próbáld meg azt írni le, hogy ez a valós vagy szubjektív élmény mit tesz veled, hogyan reagálsz te erre.

   A Lép és a fent ismertetett megközelítés együtt, óriási segítség, ha tudsz élni vele.

     Ha levetted a fókuszt Lépről, kihasználva azt a jó tulajdonságodat, hogy minden helyzetben megtalálod, hogy hol tévedtél, belátod amikor a másiknak igaza van, a Lép által tartott tükröt is nagyon jól fel tudod használni saját magad újraépítésére. 

     Ez a hajlandóság, hogy belásd a saját hibádat, olyan emberré tesz, aki képes felelősséget vállalni és fejlődni, ha nem esel át a második ló másik oldalára, és nem akarod azt is magadra vállalni, ami nem rajtad múlik, és ami miatt egyébként ebben a kapcsolatban éppen hátrahúzó erőként működik ez a potenciálisan jó képesség.

     Tehát, van egy adott helyzet, bármelyik az előző részekben leírtak közül, Lép vádol, te beismered, hogy miattad nem lehet egy jó kapcsolat, és kérnéd a bocsánatot.

         Itt állj meg. 

     Azt, hogy ne ismerd be, ne kérd a bocsánatot, még ezen a ponton ne várd el magadtól, túl magasra tennéd elsőre a mércét.

     Tedd amit szoktál, hogy csökkenjen a nyomás, viszont próbálj minél kevesebbet magyarázkodni, ne menj bele a vitába.

     Igen, nagyon nehéz ellenállni, nagyon nehéz kilépni a harcmezőről, de szükséged van minden energiádra, ne pazarold.

     Most jön az a lépés, hogy a vérig vagy sértve, érzed, hogy nem bírod kezd váltakozni azzal, hogy Lép – nek is van igaza.

            Tekints el a szív és torokszorító érzéstől, a sértettségtől, attól a vágytól, hogy Lép-el vitatkozva bizonyítsd az igazadat, vagy elpanaszolva valakinek kapjál megerősítést, hogy igazad van.

     Egy időre a jogos sérelmeidet tedd félre, mivel hiába jogosak, nem más, hanem te magad nem akarod elhinni, és nem tudsz lépni, ezért csak energiaveszteség ezen rágódni.

      Foglalkozz azzal a felével, amiben úgy érzed, hogy Lép – nek van igaza.

     Mivel fejlett az igazságérzeted, de magaddal szemben kegyetlen vagy, ezért csak az alap gondolattal foglalkozz amiben gondolod, hogy van igazság.

     Biztosan van a vádakban némi igazság, de nem az vezet célra, ha mindig készségesen beismered, hanem ha szembenézel magaddal, és tudatosítod, 

hogy nem véletlenül vagy Lép mellett, és nem véletlen az sem, hogy ennyire fáj.

Neked itt tényleg van egy problémád, egy csapdád.

     Hogy mi, azt embere válogatja, nem lehet leírni az összeset, de sorra fogom venni a Lábtörlőnél és Pissz-nél tapasztalt leggyakoribb csapdákat, és átfordítjuk abból a pozícióból ahol nem látszik a kancsó füle, egy olyanba, ahol megfogható.

     Ezért jó szakember segítségét kérni, mivel ilyen helyzetben támogat és segít személyre szabottan megkeresni a saját csapdáidat.

            Tehát minden esetben a lényeg, elvenni az energiát arról, hogy mit kellene vagy nem kellene tenni Lép- nek, abbahagyni a struccpolitikát, panaszkodást, az önostorozást, és szeretettel elfogadni, hogy nem vagy tökéletes, megnézni azokat a szálkákat, amiket gerendaként hoz eléd a Lép –el való kapcsolat. 
Amit szerinted mások gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról.

Akit érdekel a téma, lehet jelentkezni az Ébredés workshop-ra a  
Ébredés workshop linkre kattintva, bővebb információk. 

A jelentkezés nem nyilvános, bátran lehet jelentkezni.

A következő rész címe: "Sík mezőben hármas út, Jobbra, balra szertefut, A középső célra jut.

HATÁROZATLANSÁG/ HALOGATÁS/ DÖNTÉSKÉPTELENSÉG

Mivel mindig szeretne tökéletes döntést hozni, ezért előfordul, hogy élete végéig áll az útelágazásnál...

HANS CHRISTIAN ANDERSEN 

A ganajtúró bogár

Kertész Judit fordítása

       

Aranypatkót kapott a császár lova, minden lábára.

De miért kapott aranypatkót a császár lova?

Gyönyörű állat volt, kecses lábú, okos szemű, sörénye úgy hullott a nyakára, akár egy selyemfátyol. Röpítette urát puskaporfelhők és golyózápor közepette, hogy csak úgy fütyültek a golyók a füle mellett; harapott, rúgott, harcolt ő is, amikor az ellenség rájuk támadt; császárával a hátán egyetlen ugrással átugrott a megvert ellenség lován, megmentette császára rőtarany koronáját, életét, márpedig az a rőtaranynál is többet jelentett, hát ezért kapott aranypatkót a császár lova. Minden lábára.

Előmászott erre a ganajtúró bogár.

– Előbb a nagyok, aztán a kicsik – közölte –, na nem mintha a nagyság lenne a döntő. Azzal előrenyújtotta vézna lábacskáit.

– Mit akarsz? – kérdezte a kovács.

– Aranypatkót! – válaszolta a ganajtúró.

– Elment az eszed – mérgelődött a kovács –, méghogy neked aranypatkó?

– Aranypatkó, igenis! – felelte a ganajtúró. – Én talán nem vagyok éppen olyan jó, mint ez az irdatlan bestia, amelyik csak kiszolgáltatja magát, vakarni, őrizni, etetni és itatni kell? Én talán nem a császár istállójának a lakója vagyok?

– És vajon miért kap az a ló aranypatkót? Csakugyan nem érted?

– Hogy értem-e? Nagyon is értem, hogy engem itt lebecsülnek – válaszolta a ganajtúró. – És ez sértés. Éppen ezért most világgá megyek.

– Le is út, fel is út – mondta a kovács.

– Goromba fickó! – dohogott a ganajtúró. Kisétált az istállóból, szárnyra kapott, és hamarosan egy rózsa- és levendulaillatú, gyönyörű kis virágoskertben találta magát.

– Ugye milyen szép itt? – szólította meg egy fekete pöttyös, piros katicabogár, miközben páncélkemény szárnyaival ott röpködött körülötte. – Ez a sok édes illat, és ez a sok szépség!

– Én máshoz vagyok szokva – fennhéjázott a ganajtúró –, ez neked szép? Még egy trágyadomb sincs sehol.

Azzal ment is tovább, behúzódott egy magas viola árnyékába, amin éppen egy káposztahernyó mászott felfelé.

– Milyen szép is a világ! – ámuldozott a káposztahernyó. – Hogy cirógat a nap! Milyen pompás minden! S ha majd egyszer elalszom és meghalok, ahogy ők mondják, pillangóként ébredek fel.

– Képzelődj csak! – dohogott a ganajtúró. – Majd pont te röpködsz úgy, mint egy pillangó! Én egyenesen a császár istállójából jövök, de ott senki, még a császár legkedvesebb lova se képzel ilyeneket, pedig ő az én levetett aranypatkómat hordja. Szárnyra kelni! Röpülni! Hát jó! – S azzal tovaszállt. – Nem akarok mérgelődni, mégis folyton mérgelődöm!

Egy nagy füves tisztáson lehuppant; pihent egy kicsit, majd álomba merült.

Micsoda zápor zuhant a nyakába, a nemjóját! Arra ébredt, hogy az eső vadul csapkod körülötte. Be is akart mászni a föld alá menten, de nem tudott; hánykolódott, hol a hasán, hol a hátán úszott a vízen. Repülésre gondolni sem mert. Ezt már úgysem ússza meg élve, gondolta; maradt hát, ahol volt, csak feküdt moccanatlan.

Ahogy az eső kissé csendesedett, és a ganajtúró is kipislogta a vizet a szeméből, nagy fehérséget pillantott meg. Épp vásznat fehérítettek; a bogár odamászott, és bebújt a nedves vászon gyűrődésébe; nem volt olyan jó, mint az istálló meleg trágyájában, de nem talált jobbat, ott töltött hát egy teljes napot és éjszakát, miközben egyfolytában zuhogott. Amikor reggel előbújt, nem győzött mérgelődni a rossz klímán.

A vásznon két béka ült; fényes szemük ragyogott a gyönyörűségtől. – Micsoda áldott idő! – szólt az egyik. – Milyen frissítő! Ez a vászon csodásan megtartja a vizet! Úgy viszket a hátsó lábam, szinte úszhatnékom támadt.

– Kíváncsi vagyok – mondta a másik –, hogy a fecske, mely oly messzire elrepül, azon a sok külföldi utazásán vajon talál-e jobb éghajlatot, mint a miénk; ilyen záporokat, ennyi nedvességet! Mintha vizesárokban lubickolna az ember! Aki ennek nem örül, nem is szereti igazán a hazáját.

– Ugye ti sosem voltatok a császár istállójában? – kérdezte a ganajtúró. – Az a nedvesség, ami ott van, meleg és fűszeres! Én ahhoz vagyok szokva; az az én éghajlatom, s azt senki sem viheti magával semmiféle utazásra. Nincs a kertben valahol egy szemétdomb, ahol a rangosabb személyek, mint például én, otthon érezhetnék magukat?

A békák azonban nem értették vagy nem akarták érteni a szavát.

– Sohasem kérdezek kétszer semmit – dohogott a ganajtúró, amikor már harmadszor kérdezte ugyanazt, és nem kapott választ.

Odébbállt hát; a közelben egy összetört tál cserepébe botlott. Nem ott volt a rendes helye, de ha már ott hevert, jó volt menedéknek. Több fülbemászócsalád is lakott benne; ők nem igényeltek tágas házat, a társaság volt a mindenük; nőstényeikben túltengett az anyai szeretet, mindegyik a saját kicsinyét tartotta a legszebbnek és a legokosabbnak.

– A mi fiunk eljegyezte magát – dicsekedett az egyik. – Maga a jámborság az a gyerek! Leghőbb óhaja, hogy egyszer egy pap fülébe másszon. Oly meghatóan gyerekes. És ez az eljegyzés távol tartja a kicsapongásoktól; hiába, nincs is ennél nagyobb öröme egy anyának.

– A mi fiunk – szólt egy másik anya – alighogy kibújt a tojásból, már benne volt minden játékban; majd felveti az öröm, folyton koptatja a szarvait. Nagy boldogság ez egy anyának! Nemde, Ganajtúró úr? – Formájáról felismerték az idegent.

– Igazuk van, mindkettejüknek – hízelgett a ganajtúró. Be is tessékelték a szobába, már amennyi befért belőle a cserép alá.

– Meg kell néznie az én kis fülbemászókámat is – kérlelte egy harmadik, majd egy negyedik anya. – A legdrágább gyermekek, s milyen vidámak! Sohasem nyűgösek, kivéve, amikor fáj a hasuk. De hát ez előfordul ebben az életkorban.

Szünet nélkül áradoztak. A kicsik is közbekotyogtak néha, s apró hátsó ollójukkal huzigálták a ganajtúró bajuszát.

– Mi mindent ki nem találnak a kis kópék! – somolyogtak az anyák, és csak úgy ragyogtak a büszkeségtől, de a ganajtúró már unta őket, s az iránt érdeklődött, messze van-e még a szemétdomb.

– Messze bizony, a világ másik végén, az árok túloldalán – felelte az egyik fülbemászó. – Remélem, az én fiaim sohasem mennek el tőlem olyan messzire, abba bele is halnék.

– Én mégis megpróbálok eljutni oda – mondta a ganajtúró, és búcsú nélkül távozott; úgy a legelőkelőbb.

Az árokparton találkozott néhány ganajtúrótársával.

– Mi itt lakunk! – újságolták. – Egész kellemesen megvagyunk. Engedje meg, hogy meghívjuk a sűrűjébe! Az utazás bizonyára kifárasztotta.

– Az igaz – felelte a ganajtúró. – Egy vászonlepedőn vártam, hogy elálljon az eső, a tisztaság egyébként is megvisel; ráadásul a szárnyízületem köszvényes lett, mert egy cserép alatt kellett álldigálnom a huzatban. Csakugyan felüdülés az enyéim közt lennem.

– Ön talán a szemétdombról való? – kérdezte a legidősebb.

– Előkelőbb helyről – hencegett a ganajtúró. – A császár istállójából jövök. Ott születtem, lábamon aranypatkóval; titkos küldetésben járok, ne is faggassanak, úgysem árulok el semmit.

Azzal befészkelte magát a mocsárba; odabent három ifjú ganajtúró hölgyike ült, nem tudták, mit mondjanak, hát inkább csak kuncogtak.

– Ön, ugyebár, nőtlen? – faggatta az anyjuk, mire a lányok újra kuncogni kezdtek, de most már inkább zavarukban.

– A császár istállójában sem láttam szebb hölgyeket – bókolt a világlátó ganajtúró bogár.

– Ne rontsa el a lányaimat! Ne is beszéljen velük, hacsak nem komoly a szándéka; de látom, hogy az, vegyétek hát anyai áldásomat.

– Éljen! – ricsajoztak a többiek, s azzal a ganajtúró már el is volt jegyezve. Eljegyzés, esküvő, hiszen nem volt mire várni.

A következő nap elrepült, a második cammogott, a harmadikon viszont élelemről kellett volna gondoskodnia az asszony és a porontyok számára.

– Hagytam, hogy felültessenek – morogta. – Hát most majd én ültetem fel őket.

És így is tett. Elmaradt egész nap és egész éjjel, az asszony meg szalmaözvegy lett. A ganajtúrók rádöbbentek, hogy csavargót fogadtak be a családba; és a lány ott marad a nyakukon.

– Most ülhet majd a szoknyámon, mint egy vénkisasszony – kesergett az anyja –, jól itt hagyta az a ganéj.

A ganajtúró bogár közben hegyen-völgyön túl járt, végül kikötött az árkon túl egy káposztalevélen; korán reggel jött két ember, meglátták, felemelték, forgatták ide-oda, mindketten nagy tudósok voltak, különösen a fiatalabbik. – Allah meglátja a fekete hegy fekete sziklájában a fekete ganajtúrót! – Ugye így áll a Koránban? – kérdezte, s megmondta a ganajtúró nevét latinul, ismertette fajtáját és természetét. Az idősebbik tudós ellenezte, hogy hazavigyék. Éppen elég szép példányuk van már otthon, mondta. Ez nem volt valami udvarias, bosszankodott a ganajtúró, és felröppent a tudós kezéről. Sokáig repült, egész kiszáradt a szárnya, s akkor elérkezett egy melegházig, ahová kényelmesen besurranhatott, mivel az egyik ablak nyitva volt, és hamar be is ásta magát a friss trágyába.

– Hű, de pompás itt – örvendezett.

Hamarosan elnyomta az álom, azt álmodta, hogy a császár lova elesett a csatában, és ő, Ganajtúró úr kapta meg négy aranypatkóját, s kilátásba helyezték, hogy kap még további kettőt. Jaj, de szép álom volt. Amikor felébredt, előmászott, hogy szétnézzen. Micsoda pompa volt abban a melegházban! Hatalmas legyezőpálmák nyúltak a magasba, a nap átvilágított a leveleiken, alattuk sűrű zöld növényzet burjánzott, virágok ragyogtak, vörösek, mint a tűz, sárgák, mint a borostyán, fehérek, mint a frissen hullott hó.

– Páratlanul pompás ültetvény! S milyen finom lesz, ha majd elrothad! – örvendezett a ganajtúró. – Jó kis éléskamra; biztosan találok itt rokonokat; felfedezőútra indulok, hátha találkozom valakivel, akivel elcseveghetek. Büszke vagyok, s ez a büszkeségem! Elindult a bogár, s közben az álmára gondolt a döglött lóról s az elnyert aranypatkókról.

Abban a szempillantásban egy kéz ragadta meg. Szorította, ide-oda forgatta.

A melegházban a kertész kisfia játszott a barátjával. Megpillantotta a ganajtúrót; jó játék lesz, gondolta; szőlőlevélbe csomagolta, zsebre vágta. Izgett-mozgott a ganajtúró, de a kisfiú jól összenyomta, és a kert végében lévő tóhoz szaladt vele, ahol egy ócska, széttört facipőbe tette, amelynek hiányzott a teteje. Hozzáerősített egy botot, az lett a vitorla; a bogarat pedig cérnaszállal kötötte hozzá. Hajós lett hát belőle, s ím, vízre szállt.

Igen nagy volt a tó, a ganajtúró bogár valóságos óceánnak látta, ezen annyira meglepődött, hogy a hátára esett, és a lábával kalimpált.

A facipő úszott, vitte a vízáram, de ha nagyon messzire sodródott, az egyik fiú máris felgyűrte nadrágja szárát, s bement érte a vízbe, csakhogy amikor újra bevitte az áram a hajót, a fiúkat szigorú hang szólította. Ők elszaladtak, s a facipőt sorsára hagyták; egyre beljebb sodorta a víz, egyre messzebb került a parttól, kilelte a hideg; elrepülni nem tudott, hiszen ki volt kötve a vitorlához.

Egy légy jött hozzá látogatóba.

– Milyen szép időnk van – áradozott. – Itt kipihenhetem magam! Napozhatok egy kicsit. Milyen jó dolga van önnek!

– Ostobaságokat beszél! Nem látja, hogy ki vagyok kötve?

– Én nem vagyok kikötve – mondta a légy, s azzal elrepült.

– Most már kiismertem a világot – elmélkedett a ganajtúró bogár. – Igencsak alantas egy világ ez! Én vagyok az egyedüli tiszteletre méltó lény benne! Először megtagadják tőlem az aranypatkót, azután nedves vásznon kell feküdnöm, a huzatban ácsorognom, s még egy feleséget is rám tukmálnak. Kilépek a nagy világba, hogy megnézzem, hogy s mint mehetne a sorom, erre jön egy emberporonty, s egy madzaggal kikötve kitesz a vad óceánra. A császár lova közben meg aranypatkóban parádézik! Ez emészt a legjobban; de részvétet hiába is várunk ezen a világon! Életpályám igencsak érdekes, de mit számít, ha egyszer senki sem ismeri! Nem is érdemli meg a világ, hogy megismerje. Különben rám is tettek volna aranypatkót a császár istállójában, amikor a császár lova odanyújtotta a lábát, hogy megpatkolják. Ha én is megkapom az aranypatkót, az istálló büszkesége lehettem volna, de így elvesztem, s a világ is elveszített örökre. Vége mindennek!

De mégsem volt még vége mindennek. Jött egy csónak, s benne néhány fiatal lány.

– Ott úszik egy facipő! – kiáltott fel az egyik.

– És egy kis állat van hozzákötve! – mondta egy másik.

A facipő mellé eveztek, kiemelték a vízből, az egyik lány elővett egy kisollót, s elvágta a cérnát. Vigyázott, nehogy megsértse a bogarat, s amikor partra értek, letette a fűbe.

– Mássz, mássz! Röpülj, röpülj, ha tudsz! – mondta. – A szabadság csodálatos!

És a ganajtúró bogár egyenesen berepült egy nyitott ablakon egy nagy épületbe, és fáradtan a császár lovának hosszú, finom, lágy sörényébe telepedett. Megkapaszkodott benne, elüldögélt egy kicsit, majd magához tért.

– Itt ülök a császár lován! Akár egy lovag! Várjunk csak! Most kezdem kapiskálni! Ez az! Vajon miért kapott a ló aranypatkót? Ezt kérdezte tőlem a kovács is. Most esett le! Miattam!

A ganajtúró bogár felderült.

– Az utazás megvilágosítja az ember elméjét – állapította meg.

Csak úgy ragyogott a napsütésben.

– Mégsem olyan rossz ez a világ – gondolta. – Csak jó szemszögből kell nézni! – Az ő világa máris szép volt, hiszen a császár lova azért kapott aranypatkót, hogy ő a lovasa lehessen.

– Most lemegyek, és beszámolok a többi bogárnak, milyen sokat tettek értem a világban; elmesélem a sok kellemes élményt, amit külföldi utazásom során átéltem, és elújságolom nekik, hogy míg a ló el nem koptatja aranypatkóit, itthon maradok!

Megcsalás és a Lábtörlő

           Megcsalás és a Lábtörlő 

        Nézzük kicsit a másik oldalt, akivel megcsalják Pissz-t...

    ( itt vágtam ketté a mai történetet, mivel képtelenség egyhuzamban elolvasni, de itt van az eleje is... http://pukkaszto.blogspot.com/2016/06/megcsalas-es-pissz.html )

            Legtöbbször a Lábtörlő tölti be azt a szerepet, legalábbis abban az esetben, amikor Lép-el van dolgunk.

            Itt szólnék arról, hogy az is elfogadható számomra, hogy a kapcsolatok véget érnek.

     Valaki választott egy párt magának, aztán a fejlődésük ellentétes irányba vitte őket, már nem a jót hozza ki belőlük az adott kapcsolat, megpróbálták rendbe hozni, de már nem megy. 
Ilyenkor a legjobb, ha elválnak.

     Van úgy, hogy valakit már házasság után ér utol az őrült szerelem. 
Jogában áll újabb esélyt adni magának, újra megpróbálni, ha úgy dönt.

Jó esetben lehet egy új boldog párkapcsolat, ha csak nem egy Lép ébresztette fel benne a szerelem emésztő  tüzét.

     Ahhoz sincs semmi közöm, ha valaki jól érzi magát alkalmi kapcsolatokkal, vagy stabil szeretőkkel fűszerezett párkapcsolatában.

            Hangsúlyozom, mindezt azoknak írom, akik érzik, hogy ami van az nem jó, de reménykednek, álmodoznak hogy egyszer majd ez másképp lesz, és ez a másképp a Partner megváltozásához van kötve.

     Arra várni, hogy a *arból úgy lesz arany, hogy a Lép egyszer csak egy érző lelkű emberként kel fel, öngyilkosság.

     Tehát nem arról írogatok, hogy két, házasságban élő felnőtt, felelősségteljes ember megszereti egymást, vállalja mindkettő a felelősséget, lerendezi magában az eddigi kapcsolatát és új életet kezd.

Amikor két tetteiért felelősséget vállaló emberről van szó, akkor nem az itt leírt forgatókönyvek érvényesülnek.

Nem biztos, hogy fog működni a kapcsolat, ezer oka lehet, de ha szeretettel, eddigi tapasztalataikat beépítve vállalják fel az új kapcsolatot, szerintem joguk van hozzá.

            Amiről én itt beszélek, az az eset, amikor Lép, Pissz és Lábtörlő van a történetben.

            Kezdjük talán Léppel.

     Sokszor leírtam, hogy ő mit keres: részéről minimális energiabefektetéssel, maximális kiszolgálást.

     Na, ha valaki egy ilyen emberért lépett ki az addigi, számára boldogtalan kapcsolatból, akkor még nem tudja, hogy az addigi kapcsolata csak bemelegítő volt.

     Persze vannak "szerencsés" emberek, akik már elsőre a Lép-re ragadnak, de mivel itt a megcsalásról beszélek, ezért írom abból a nézőpontból, hogy valaki megcsalt valakit.

A lábtörlőknél tapasztalt leggyakoribb megnyilvánulások, működési módok:

                            Ha eléggé fel tudja pörgetni Lép-et, ha megmozgatja eléggé a fantáziáját, ha eléggé ígéretesnek mutatkozik arra a pozícióra, hogy okosan, kedvesen, figyelmesen megoldja Lép minden problémáját, akkor ez a partner, nem is lesz Lábtörlő, egyenesen megkapja a Piros szőnyegnek kijáró helyet.

Ajajj, neki...

     Az ilyen ember általában, ilyenkor nagyon szerelmesnek hiszi magát, úgy tekint Lép-re mint a megmentőjére, ugyanakkor bűntudata is, van, mivel fájdalmat okozott, és a más boldogtalansága árán lett boldog.

     Ez a hála és bűntudat keveréke, olyan erős ragacs, ami nagyon hosszú időre a Lép-hez köti, és sok megaláztatást hajlandó eltűrni.

     Summa summárum, a Lép ösztönösen, nagyon jól választja ki áldozatait.

Ez a lábtörlő tulajdonképpen egy Pirosszőnyeg.

     Aki nem Pirosszőnyeg, az nem fog meghatódni, rengeteg jel van, ami leleplezi Lép-et, és bármennyire vonzza a Lép, nem fog ráragadni.

     A Pissz jelölt is látja ezeket a jeleket, tehát gyakorlatilag már első percekben elkezdi a reménykedést, hogy mégsem igaz amit lát, érez...

     Ha az új partner nem üti a mércét, megmarad Lábtörlőnek...

            

                          A másik változat: Bárkin gond nélkül átgázolnak, ha érdekeik úgy kívánják, megmondják Lépnek, hogy ők nem hajlandóak osztozni a Lép kegyein, és el kell Pissz-t takarítani az útból.

     Na, Lép itt :

- vagy hazudni kezd Lábtörlőnek is, hogy maradjon már nyugton, elrendeződik minden, csak még legyen egy kevés türelme (olyat is ismertem, hogy 10 év türelme volt, de olvastam 40 év türelemről is). 
Folyamatban van már a válás, csak intézni kell még néhány apróságot...

- vagy megmondja világosan, hogy Lábtörlő ne is reménykedjen abban, hogy nála Pissz lesz, ha ez így jó, jó, ha nem akkor mehet.

Itt szokott kialakulni az a helyzet, hogy az általa szeretkezésnek hitt közösülés során lábtörlő kénytelen csendben végighallgatni,( ha netán épp akkor telefonál Pissz,) ahogy Lép elmondja, hogy épp munkában van, rettenetes problémái vannak, de nagyon hiányzik Pissz és mihelyt teheti rohan hozzá.

Ha lábtörlő nem hallgat elég tisztességesen, akkor számolhat Lép haragjával, és megdorgálásban részesül.

     Az ilyen helyzetben lévő lábtörlőnek, nagyon kell hülyíteni saját magát, hogy bele ne fulladjon a saját önámításába.

     - Van olyan, aki besokall, és attól függően, hogy Lép bevállaltan megalázza, vagy mesékkel eteti, elmegy Pissz-hez abban a reményben:

- hogy felgyorsítja majd ő a folyamatot, és elmagyarázza annak a hülye Pissz-nek, hogy ne mind akadékoskodjon, az ő szerelmük Lép-el határtalan, ilyet még nem látott a világ, tehát Pissz lépjen már ki ebből a képből, nem látja, hogy plusszban van?

Nem ritka az sem, hogy elmondja, hogy mivel Lép őt szereti, ezért ami a Lép-é az az övé is, tehát jobb lesz ha Pissz minél hamarabb és minél kisebb csomaggal távozik.

     Itt ha jobban megfigyeljük, a pillanatnyilag szerető státusban lévő fél, bár a lábtörlő lehetséges reakciójánál írtam le, semmiképp nem lehet lábtörlő.

Ő egy igazi Lép, és az eddigi Lép-ünk, átmegy Pissz szerepbe.

Egy kiegyensúlyozott ember, de még akár egy igazi lábtörlő is, ilyen húzásokra képtelen.

( Azok a Lábtörlő változatok amiket az előbbiekben bemutattam, egy köztes állapot képviselnek. 
Az adott helyzetben lábtörlőnek használják, de nem azok, az egyik változat ha Lép is úgy akarja rögtön átmegy Pisszbe, a másik és ez is csak a Lép közreműködésével kivitelezhető, Pisszt eltakarítja az útjából, és Lép észre sem veszi mikor vált ő Lépből- Pissz-é.
Sokszor írtam, hogy nem az embereket kategorizálom, ezek a megnevezések itt szerepeket jelentenek, és könnyen átjárhatóak, egyik sem jobb a másiknál.
Ha Lép nem elégedett a Lábtörlővel, akkor az megmarad Lábtörlőnek, vagy ha egészségesen tud reagálni, kiszáll a darabból.
Adva van a fent leírt helyzet, ami során a frissen felfedezett lábtörlő:
- kiszáll a kalandból, vagy
- megmarad alkalmi lábtörlőnek, vagy
- egy stabil kapcsolatot alakít ki az előző kapcsolatából kikacsintó Léppel, megszerzi magának Lépet szőröstűl-bőröstűl. Ebben az esetben változik a szereposztás, a régi Pisszt kirúgják, lábtörlő átmegy Pissz szerepbe, de az is lehet, hogy ebben a kapcsolatban borul a homokóra és lábtörlő kerül Lép szerepbe, és az eddigi Lép az új kapcsolatban Piros szőnyeg lesz.) - egy kis zárójel volt, hogy érthetőbb legyen, miért nem egyértelmű, hogy mikor kiről írok.
Itt lassan lehet, hogy követhetetlen, hogy ki a Lép, hát mikor ki, szerintem pont ilyen kusza az életben is, de kis figyelemmel kihámozható.

     Tehát, ha valaki észveszejtően vonzó számodra, de érzed, hogy vannak még kérdéseid, és lehet, hogy az észveszejtésen túl a lufi üres, és szeretnél magadnak időt, hogy tisztázd az érzéseidet, ezt elmondod a nagy szerelmednek is, és ő ezen rögtön segít, egy, a fent leírthoz hasonló jelenettel, úgy fuss el onnan, hogy vissza se nézz.

     Lehet, hogy rámegy az aktuális kapcsolatod, de nem biztos, meg amúgy is, ha ennyire elszédültél, azért volt lehetséges, mert szükség volt ott egy alapos tatarozásra.

     Ha az aktuális párod szintén felvállalja a saját részét a kapcsolat megromlásában, legyőzi a megcsalás által sértett férfi vagy női büszkeségét, minden esélyetek megvan, hogy ez a félrelépés felfrissítse, új célokkal töltse fel az addig haldokló kapcsolatot.

     Persze ennek még alapfeltétele, hogy szeressétek, tiszteljétek egymást mint embert, és meglegyen még a szexuális vonzódás, mivel ha az nincs, eléggé nehéz a Lép iránt érzett vonzódással felvenni a harcot.

      Szóval, ha nem futsz el idejében, akkor máris ott vagy a legnyúzottabb Pissz szerepében, az új Lép oldalán.

     Ezek azok az emberek, akiknek nem okoz gondot, használni az elődje házát, autóját, ágyát, edényeit, akár ruháit, ha maradt még ott belőlük, és nyilván a volt párját is az elődjének, csak sajnos az későre eszmél, hogy használják.

     Persze, az a Lábtörlő, aki Pissz-nek lépett elő, szintén gyakran használja az előbb felsoroltakat, csak őt ez valahol zavarja.

     Hálás Lépnek és a Sorsnak, azért hogy ilyen kegyekben részesült, próbálja megélni ezt a soha nem érzett nagy szerelmet, de közben szégyenli magát az előző Pissz előtt, igazából az esetek többségében nem tud a bűntudatától megszabadulni.

     Tehát, ha addig még nem ébredtél fel, de amikor látod, hogy új párodnál a szabály, hogy ami a tied az övé is, hogy nem hallott még olyat, hogy fel kell dolgozni azt, hogy kiléptél egy kapcsolatból, ami igaz, hogy nem ment, de mást ígértél annó, és bármekkora a szerelem, szeretnéd magadban tisztázni, aki a helyett hogy ugyanezt tenné a maga régi kapcsolatával, megsietteti a dolgokat, megharagszik, közli régi partnereddel, hogy ő ki van rúgva, akkor tudjad, hogy bármennyire fáj, ezt az embert ki kell rúgni.

A tulajdonképpeni Lábtörlő szerep igazából csak a második felvonásban jelenik meg, ha benne marad harmadik személyként a kapcsolatban, akkor lehet azt mondani, hogy belépett a tulajdonképpeni Lábtörlő szerepbe. 

     Visszatérve a Lábtörlő gyakoribb reakciójához, az is egy lehetséges reakció, hogy megelégelte a hallgatást, és azért megy el Pissz-hez, értesíteni a létezéséről, hogy akkor szenvedjen csak Pissz is. 

Legalább tegye tönkre a kapcsolatot, ha neki nincs esélye a helyét átvenni.

     Érthetetlen első ránézésre, hogy lábtörlő miért Pissz-t utálja, és amikor kiderül a megcsalás, Pissz miért lábtörlőt hibáztatja.

     Mindkettőnek a Léppel, de elsősorban saját magával van megoldandó problémája.

      Lábtörlő részéről nagyon ritka reakció, hogy Pissz-t értesíti a létezéséről, de nem azért, hogy átvegye a helyét, nem is azért mert dühében azt kívánja, hogy Pissz is szenvedjen, hanem azért mert felmérte a helyzetét, rájött kivel áll szemben, és van fogalma arról is, hogy, hogyan működik Pissz és hogy segíthet kétségbeesett összezavarodottságában. 

     Ha Lábtörlő elmondja Pissz-nek, hogy ő is része a képnek, akkor segíthet ezzel, hogy az addig a sötétben cáfolhatatlan bizonyítékokat kereső, és e miatt a gátlástalanul hazudó Lép által bolondnak nevezett Pissz, megkapja a hiányzó láncszemeket. 

     Ezzel Pissz kikerül abból a helyzetből, hogy tépelődjön, vajon tényleg ő a hülye? - és csak akkor érzi elemében magát ha kötekedik, vagy Lép tud olyan szemrebbenés nélkül hazudni, hogy az már Pissz számára hihetetlen.

     Az, hogy mit kezd Pissz az információval, tényekkel, már nem a Lábtörlő dolga. 
Lehet, hogy Lábtörlőt fogja gyűlölni, amiért elcsábította a szegény ártatlan Lép-et, de ha már ébredezik, akkor tudja, hogy itt a lehetőség, hogy lépjen. 
Ha már felébredt akkor lépett a saját addigi megaláztatásai és érzései alapján, a Lábtörlő segítsége nélkül.

Viszont ha még csak ébredezik, látja, de nem hiszi a tényeket, akkor jól jön neki egy cáfolhatatlan bizonyíték, persze azt is le lehet tagadni, ki lehet magyarázni, de már legalább nincs meg az az összetevője a vitának, hogy Pissz alaptalanul kötekedik.

     Az, hogy mit tud lépni, már azon múlik, mennyire hiszi el, hogy többet érdemel.

 Az a Lábtörlő, aki képes erre a lépésre ilyen meggondolásból, vállalva, hogy Lép dühös lesz, és tényleg semmi esélye nem lesz még Lábtörlősködni sem, esetleg Pissz is őt hibáztatja, az igazából már nem is Lábtörlő, az már egy olyan ember, aki nem akar többet lépre menni, és hajlandó vállalni a tetteiért a felelősséget, és a munkát egy jó párkapcsolat kialakításában, csak nyilván nem egy Lép-el.

... a mesékkel leállok, aki bújt, bújt, aki nem, nem, elég sok viselkedésmintában magára ismerhetett aki akart... Következik a második lépés, csak annak aki az elsőt megtette...

Akit érdekel a téma, lehet jelentkezni az Ébredés workshop-ra a  
Ébredés workshop linkre kattintva, bővebb információk. 

A jelentkezés nem nyilvános, bátran lehet jelentkezni.