Anett levele
"Legelső párkapcsolatban megcsaltak. Azóta nem igazán volt az életemben komolyabb pasi, párkapcsolat egy sem. Mind szexualis kapcsolatok voltak. Nemrègiben akadt egy stabilabb valami, ami nem párkapcsolat, csak egy stabil kapcsolat. Egyre gyakrabban talizunk, sokat vagyunk együtt, hát amúgy pont olyan mintha egy párkapcsolatban élnénk, csak sosem mutatkozunk nyilvánosság előtt. Amíg lazább volt a dolog sok lányról beszélt és volt egy bizonyos Niki lány (azért említem a nevét, mert könnyebb lesz leírni mit szeretnék). Nos ez a Niki irant kezdtek megenyhülni az érzései (tudniillik a pasim csak csalódott a lányokban mindig), aztán ilyenkor én mindig megtörtem. Mióta jól vagyunk nem hallottam Nikiről de a minap mikor nala voltam, a lány felhívta. Nekem ilyenkor gyomoridegem lesz, hányinger, sirógörcs. Lehet nincs is semmi köztük mert a lány jelenleg mas városban van, én meg folyton a palimnal, de ilyenkor mindig előjönnek belőlem azok az érzések amelyeket éreztem mikor tudtam hogy megcsalnak. Ilyenkor mindent hagynék s mindig azt gondolom: nekem nem kell férfi az életemben mert nem akarom ezt valaha újból érezni...
Nem tudom hogyan tudnám ezt legyőzni s hogyan tudnék bizni a férfiban mert ha minden rendben is van, néha elkap egy pánik hogy mi van ha amúgy van valakije csak titkolja (ugye ezt tapasztaltam az előbbi kapcsolatomból)
Nagyon rossz, önbizalomhiány s minden jön egyszerre. Nem tudom mi a megoldás.
Hogyan tudnék ezen dolgozni hogy ne érezzem ezt mindig ha közel kerülök valakihez? Vagyis azt h ez is megcsal, nem vagyok ennek sem eleg.
Mert tudom h nem dolgoztam fel az akkori megcsalást és ez hatassal van most is, 4 év után rám"
Kedves Anett!
Egy pár soros levélből nagyon keveset tudok rólad ahhoz, hogy bármilyen konkrét felismeréssel jöhetnék, ezért néhány mondatot kiemelve körbejárok témákat, amiken elgondolkodva, megválaszolva saját magadnak, elindulhatsz.
Ha dolgozni szeretnél magadon, feldolgozni az eddigi csalódásokat, segíthet egy terápia, vagy egy önismereti csoport.
Nem tudom, hány éves vagy, milyen volt az első kapcsolatod, mióta tart a mostani. Kik voltak a partnereid.
Ahhoz, hogy érdemben hozzászóljak, rengeteg kérdésem lenne.
Amit ki tudok emelni a leveled alapján, és független a részletkérdésektől, az az, hogy volt egy kapcsolatod, becsaptak, 4 év után sem tudsz megbízni, mivel, folyamatosan ott van benned a félelem, hogy becsapnak.
Van most egy kapcsolatod, itt azért jó lenne tudni, mennyi ideje tart, ami "amúgy pont olyan mintha egy párkapcsolatban élnénk, csak sosem mutatkozunk nyilvánosság előtt".
Miért nem mutatkoztok a nyilvánosság előtt? Ki nem vállalja fel a kapcsolatot?
"A pasim csak csalódott a lányokban mindig"- ő is fél?
"Nekem ilyenkor gyomoridegem lesz, hányinger, sirógörcs. Lehet nincs is semmi köztük mert a lány jelenleg mas városban van, én meg folyton a palimnal, de ilyenkor mindig előjönnek belőlem azok az érzések amelyeket éreztem mikor tudtam hogy megcsalnak. Ilyenkor mindent hagynék s mindig azt gondolom: nekem nem kell férfi az életemben mert nem akarom ezt valaha újból érezni..."
Ez az a mondat, ami miatt azt mondom, nem is fontosak a részletek, hogy mit tesz a "pasi". Tőle függetlenül van néhány kérdés amit előbb neked kell magadban tisztázni, utána érdemes a partner viselkedésén is elgondolkodva meghozni egy döntést. Te akarod ezt a kapcsolatot, vagy nem.
Lehet már az első "pasiban" sem mertél megbízni, vagy jó érzékkel kiválasztottál egy teljesen megbízhatatlant.
A lényeg, hogy ez a zsigeri félelem attól, hogy hazudnak, becsapnak, nem vagy elég, valószínű, nem az első kapcsolatodból jön.
Hogy honnan, azt feltárni nagyon hosszú folyamat.
Mi most induljunk ki abból, hogy ez van, félsz a kapcsolódástól, az valahogy össze van kötve az árulással, elutasítással.
Amire én szintén nem tudom a választ, hogy te amikor félsz a kapcsolódástól, hogyan lehetetleníted el saját kezeddel a kapcsolódást?
Függsz, vagy elutasítasz?
Mindkettő megteszi, hogy lehetetlen legyen egy igazi intim kapcsolat.
Használod a másikat, vagy téged használnak?
A mostani sokat csalódott pasid nem szeretné a kapcsolatot felvállalni, vagy te?
Vagy még olyan rövid ideje vagytok együtt, hogy belefér, hogy még nem tudjátok mit szeretnétek?
Nézzünk csak téged.
Mit veszíthetsz, ha megcsalnak, becsapnak?
Ha félsz, akkor nem fognak megcsalni?
Azt írod, azért nem kell férfi az életedbe, mert nem akarod újból érezni, a félelmet de amit írsz, abból az derül ki, hogy attól, hogy nem mersz kapcsolódni, még érzed. A félelmet folyamatosan érzed, amit nem engedsz meg magadnak, hogy érezz az az öröm. Folyamatosan félsz inkább, mint hogy megkockáztasd azt, hogy bíztál és elárultak.
Attól még, hogy nyilvánosan nem vagy felvállalva, még ugyanazt a fájdalmat érzed, azzal, hogy félsz belemenni a kapcsolatba, még nem kíméled meg magad attól a hányingertől és gyomoridegtől amit érzel.
Mindezt azért, mert a hányingert nem egy konkrét cselekedet, hanem egy a fejedben lévő forgatókönyv alapján érzed.
Ha ez ott van benned, még a látszólag leghűségesebb pasiból is kiprovokálod az árulást.
Ha csak arról van szó, hogy a pasi komolytalan, akkor a dolog nagyon egyszerű.
Ha te szeretnéd, hogy felvállaljon, de ő nem akar, ha te szereted, ő nem értékel, akkor a kérdés, kell neked egy ilyen kapcsolat?
Azt írod, hogy nem akarod a hányingert, gyomorideget, sírógörcsöt újra érezni, akkor miért maradsz ott, ahol ezt érzed?
Természetesen, ez csak egy kérdés magad felé, nem az a lényeg, hogy mostantól még ezért is dühös legyél magadra, hanem csak próbáld őszintén megválaszolni.
Te mit szeretnél ettől a kapcsolattól?
Ha ő felvállalja, te is fel tudod vállalni?
Előbb a félelmeddel kellene kezdeni valamit, amíg félsz, nagy eséllyel megkapod azt a partnert, akivel újraélheted az elárultság érzését.
Ki árult el téged az első pasid előtt?
Az első pasidról tudtad, hogy elárul, de tagadta?
Hogy érezted magad abban a kapcsolatban?
Ha nincs ez a félelem, működőképes lett volna?
Amíg nem féltél, addig boldog voltál?
Mikor kezdődött ez a félelem? volt konkrét esemény?
Ha tudtad, hogy megcsal, ha annyira fájt, miért nem léptél ki a kapcsolatból?
Mi annyira gyomorforgató?
Mi történik, ha elárulnak?
Valószínű, egy sokkal mélyebb és régebbi emlék aktiválódik, amikor felmerül a gyanú, hogy hazudnak, becsapnak, elárulnak.
Nem tudok semmit a partnereidről, lehet, hogy teljesen rendben vannak, lehet, hogy képtelenek kapcsolatra, de ez most mindegy is, mivel a te reakciód annyira felfokozott, hogy az nem indokolt egy felnőtt ember esetében.
A testi tünetekig menő reakciód egy kislány félelme, aki csalódott, elárulták, vagy csak elárulva érzi magát, de úgy érzi az élete függ attól, hogy elfogadják, szeressék.
Ezt a kétségbeesést viszed bele a felnőtt párkapcsolatodba.
Ha nagyon mély a kislány csalódása, valószínű szakember segítségére lesz szükséged, hogy feldolgozd, ha nem akkor elég lesz annyi, hogy tudatosítod magadban, te már egy felnőtt nő vagy. Az életed a saját kezedben van. Dönthetsz a saját életeddel kapcsolatban.
Az értékességed nem a mások kezében van, ahogy az életed sem.
Attól, hogy valaki elárul nem leszel kevesebb, az róla szól.
Rólad csak az szól, hogy te hogyan voltál részes ebben.
Rólad csak az szól, ha tudod, hogy megaláznak, és mégsem lépsz, ha visszamész kislányszerepbe és minden ügyességedet bevetve azt aki megaláz próbálod meggyőzni arról, hogy jó vagy, mert még mindig azt hiszed, hogy bárki, kívülálló jobban tudja mint te, hogy mennyit érsz. Azt hiszed, hogy bárkinek is joga van ítélkezni feletted. Itt az ideje visszavenni a kezedbe a saját boldogságodat.
Azt már láttad, hogy attól, hogy félsz, elzárkózol, még nem tűnik el a rossz érzés.
Attól, hogy nem engedsz közel másokat, azért, hogy ne adj senkinek lehetőséget arra hogy bántson, még ugyanazt a fájdalmat éled át, mintha naponta megcsalnának.
Mi lenne ha mától nem a félelmed vezetne?
A kérdés mától az lehet, hogy mit szeretnél, nem az, hogy mitől félsz!
Ha az irányít, hogy te mit szeretnél, akkor nem tudsz csalódni. Természetesen tiszteletbe tartva a másik embert is.
Ha azért vagy egy férfival, mert az jó neked, akkor nincs becsapás.
Ha találkozik más nőkkel, vagy nem, a lényeg, hogy te hogyan érzed magad mellette.
Ha arra fókuszálsz, hogy te mit szeretnél, hogyan szeretnéd érezni magad, akkor amikor olyan helyzet adódik ami neked fájdalmat okoz, akkor rögtön lépsz. Megbeszéled vele, hogy ez neked fájt, persze, ha lehet vele beszélni, ha viszont nem lehet, akkor a következő hasonló történetnél, már tudod, hogy lépned kell.
Fiatal vagy, csak úgy tudsz kapcsolati tapasztalatokra szert tenni, ha kapcsolódsz, nem úgy ha mindenáron kitartasz valaki mellett ahol neked rossz.
Még egy idősnek is meg kell tanulni, hogy ahol nem becsülik, ott kár ezredszerre próbálkozni.
Amit fontos megérteni, hogy nem feltétlenül a másik ember egy vadállat, de akár az is előfordulhat.
A probléma két ember kapcsolatában jelentkezik, akik hetedik érzékkel mindig ki tudják a partnert választani úgy, hogy lehessen játszani a gyerekkorból ismert játszmákat, amik hiába fájdalmasak, de biztonságosnak tűnnek, mert ismerősek,
Nézz úgy magadra, hogy felnőtt nő vagy, nem egy kiszolgáltatott kislány, nem az életed múlik azon, hogy XY szeret-e, elárul-e,
Ott vagy saját magadnak, és el sem tudnak árulni, ha azért vagy egy kapcsolatban, mert neked jó.
Ha te egy fiút meg akarsz csókolni, és ő megcsókol, ne azon gondolkozz, hogy de vajon igaz-e, vagy csak megjátszotta magát.
Fogadd el, és éld meg a pillanatot, majd ha azt látod, hogy becsapott, akkor teszel magadért konkrét lépéseket és ráérsz elgyászolni.
Ezt a helyett, hogy már az első pillanattól azon rettegnél, hogy mi van, ha nem igaz...
majd kiderül...
Az aggódás nem óv meg a csalódástól, viszont elveszi a boldogságnak a lehetőségét is.
Mindaddig, amíg aggódsz, és szarul vagy már jó előre félve az estleges csalódástól, ha tényleg elárulnak nem lépsz ki, mivel gyakorlatilag a belső megélésedben eddig is ugyanezt élted meg, tehát nincs egy induló lökés ami jó messzire vinne a megalázásból.
Ha bátran azt mondod, ez most jó nekem, elhiszem, hogy őszinte, mersz örülni, akkor ha valóban elárul, becsap akkor egyértelmű lesz, hogy nem jó itt neked, valamit tenni kell.
Nem vagy a külső körülmények áldozta, tudsz változtatni a belső megéléseiden.
Ehhez a legfontosabb, hogy legyen bátorságod kipróbálni, hogy elesel, hogy lehet hogy becsapnak, de ettől te még felállsz és megerősödve mész tovább.
Nem kell mindig jól járni, aki mindent meg akar úszni, az a boldogságtól is megfosztja magát.
Szeretnék az Ébredés oldalon lehetőséget biztosítani arra, hogy ha van olyan kérdésetek, ahol úgy gondoljátok egy rövid válasz, esetleg új nézőpont is hozhat elmozdulást, bátran tegyétek fel.
Üzenetben lehet küldeni a kérdést, amit itt az oldalon is közzéteszek, a válasszal együtt, természetesen megváltoztatott nevekkel és adatokkal.
Megkérlek, írjatok egy jeligét a levélben, hogy azt használjam a válaszban a nevetek helyett.
Köszönöm.
A válaszokat a https://pukkaszto.blogspot.com/ - on is közzé teszem.
A blogon, hozzászólásként, névtelenül is lehet kérdést feltenni.
Elsőként a névvel vállalt kérdéseket válaszolom meg, mivel úgy gondolom már a kérdés feltevés is egy lépés, amikor valaki vállalja, hogy igen, nekem ez a kérdésem...
Nyilatkozat:
Szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy a hozzászólásom a kérdésekhez, vagy bármilyen, az oldalon megosztott anyag, kizárólag tájékoztatásul szolgál, nem helyettesíti az orvost, pszichológust, pszichiátriai, vagy bármilyen kezelést vagy előírást.
A benne található információk sem tekinthetők tanácsadásnak, gyógyításnak, terápiának.
Nem helyettesíti a szakszerű terápiát!
A néhány mondatban vázolt helyzetre adott válasz olyan, mintha egy kávé mellett két ember elbeszélgetne.
A terápia, teljesen más.
Egy rövid leírásra adott választ nem lehet terápiának, de még tanácsadásnak sem tekinteni.
Terapeuta vagyok, terápiát is vállalok, ez itt, nem az.
Ahhoz, hogy bárki reálisan rálásson egy adott helyzetre, sokkal több információra, időre és egy biztonságos terápiás kapcsolatra van szükség.
A leveleket olvasva, alkotok egy képet, és kapcsolódom a levélben felvetett témák egy részéhez. Megvilágítom egy másik szemszögből, ami segíthet a levélírónak is abban, hogy jobban rálásson a helyzetre. Ennyi.
Senki nem tudhatja jobban a másik útját, mint ő maga.
Tehát egy kívülálló, főként egy rövid levél alapján, annyit tehet, hogy meghallgat, támogat, új nézőpontokat mutat, amiken el lehet gondolkodni, majd továbbvinni, vagy éppen eldobni.
A szerző nem vállal felelősséget az anyagok helytelen alkalmazásáért, félreértelmezéséért, illetve a megosztott információk felhasználásáért.
