Mint szoktam, párkapcsolati problémákon morfondíroztam.
Azért jó téma, mivel rajta
keresztül eljuthatunk minden más problémához, elvégre kevés esettől eltekintve,
a problémák gyökere nem az adott kapcsolatban van.
Az igaz, hogy a probléma
mindig két ember között mutatkozik meg, egyik ember jobban felszínre hozza az
elakadásainkat, mint a másik, de akkor sem lehet csak ő az oka a kettőnk
közötti problémának, és ha felismerem a saját hozzájárulásomat a probléma
kialakulásához, akkor onnan indulva megkereshetem a saját destruktív mintáimat.
Természetesen, vannak
emberek akiket legjobb elkerülni, de mint mindig, most sem ezekről az esetekről
beszélek.
A párkapcsolati problémák
lehetőségek saját régi sérelmeink, mintáink felismerésére, rendezésére.
Azon morfondíroztam, hogy úgy-e régebb nem voltak párkapcsolati problémák, nagyanyáink idejében kevés
kivételtől eltekintve senki nem nyavalygott a párkapcsolati gondjai miatt.
Az jutott eszembe, hogy
persze, hogy nem voltak száz évvel ezelőtt párkapcsolati gondok, mert nem is
voltak párkapcsolatok, abban az értelemben ahogyan ma vannak.
Volt a házasság, egy
szövetség férfi és nő között, anyagi biztonságról, közös gyermekek felneveléséről,
egymás támogatásáról szólt, ahol mindenkinek meg volt a konkrét feladata,
tennivalója.
Volt a szex, arra voltak
bordélyházak, szeretők, cselédek a férfiak számára, a nők nagy része elhitte,
hogy őt nem is érdekli, büszke is volt rá, elvégre csak tisztességtelen
nőszemélyek foglalkoztak ilyesmivel.
Aki mégsem, az mondjuk a komája szeretője lett, vagy álmodozott élete végéig Pistáról akit leányul annyira szeretett, ez volt az úgynevezett szerelem.
Aki mégsem, az mondjuk a komája szeretője lett, vagy álmodozott élete végéig Pistáról akit leányul annyira szeretett, ez volt az úgynevezett szerelem.
Nem szándékszom itt egy
hiteles elemzést nyújtani, hogy pontosan hogyan éltek, csak azt szeretném
érzékeltetni, hogy ilyen fokú intimitásra, mint napjainkban fél évszázaddal
ezelőttig, soha nem kényszerültek az emberek.
Volt egy szövetség
jóban-rosszban, ásó, kapa, nagyharang, tették a dolgukat, és igen, nem volt ennyi
agybaj, hisztéria, pedig mennyivel nehezebb volt, mondják sokan.
Valóban sok minden
nehezebb volt, de volt ami könnyebb. Azok közül ami könnyebb volt, kiemelnék
kettőt:
-Tudták mi a ’dolguk’
- Nem volt ilyen fokú intimitás a kapcsolatokban
-Tudták mi a ’dolguk’
- Nem volt ilyen fokú intimitás a kapcsolatokban
Nem azt mondom, hogy az úgy
jobb volt, csak kevésbé adott teret a mostani elveszettség, kuszaság, értelmetlenség
érzésének.
Mint írtam, tették a
dolgukat, azért volt könnyebb, mivel tudták, hogy mi a dolguk, mi a dolga a
férfinak, mi a dolga a nőnek.
Ha a rájuk eső részt rendesen végezték, akkor a családban meg volt az egyensúly.
Ha a rájuk eső részt rendesen végezték, akkor a családban meg volt az egyensúly.
Akkor egy nő, ha tiszta
volt a lakása, volt főtt étele, rendben voltak a gyerekei, este fáradtan,
de elégedetten feküdt le, tudta jól teljesítette a feladatát.
Ez volt Renoir idejében:
" Szeretem a nőket. A nők semmiben sem kételkednek. Ha velük vagy, a világ hihetetlenül egyszerű. Mindent a maga helyére tesznek, valódi jelentősége szerint osztályoznak. Igen jól tudják, hogy az ő nagymosásuk van olyan fontos, mint a német császárság megalapítása. Nők között biztonságos az élet."--Renoir
Ez volt Renoir idejében:
" Szeretem a nőket. A nők semmiben sem kételkednek. Ha velük vagy, a világ hihetetlenül egyszerű. Mindent a maga helyére tesznek, valódi jelentősége szerint osztályoznak. Igen jól tudják, hogy az ő nagymosásuk van olyan fontos, mint a német császárság megalapítása. Nők között biztonságos az élet."--Renoir
A férfi, ha megteremtette
az asszonynak amit megfőzzön, amit a gyerekekre adjon, ő is elégedetten alhatott
reggelig.
Közben ketten
csinosítgatták közös fészküket, a nő a női dolgokat, a férfi a férfiasakat.
Nem azt mondom, hogy ez
így tökéletes volt, de volt egy harmónia, és ami a legfontosabb egy
keret.
Még ha nem is volt a saját belső értékrendszerük, de volt egy értékrendszer, amiben mérhették magukat, és lehettek elégedettek.
Most sok férfi és nő,
mivel valóban idejét multa sok minden ami ott működött, azt felrúgta, de
helyette nem talált más értékrendet, ami kezdetben úgy tűnik szabadságot ad, viszont hosszú
távon pontosan a jól végzett munka örömétől foszt meg.
Még ha nem is volt a saját belső értékrendszerük, de volt egy értékrendszer, amiben mérhették magukat, és lehettek elégedettek.
Egész nap rohan a férfi
és a nő is, teszik amit épp kell, a nap végén hullafáradtan, - mivel nincs egy
értékrendjük mint az elődöknek, nincs ami alapján elégedetten elnyújtózzanak,
hogy ma is megtettem a dolgomat, - csak az jár a fejükben, hogy mi mindent nem
tettek meg, és legtöbbször a szemrehányásokban még a társuk is besegít.
Itt aztán lehet váltani,
ha már elviselhetetlen a céltalanság, hiábavalóság érzése, le lehet hasítani és
kirakni a társra.
A második, ami szintén
nem azt mondom, hogy jobb volt, csak kevesebb fejfájással járt, hogy nem volt
ilyen fokú intimitás a kapcsolatokban.
Általában egy nő és egy
férfi vagy szövetségben éltek jól meghatározott célok érdekében, vagy
szexeltek, vagy szerelmesek voltak egymásba, de ritkán volt olyan elvárásuk,
hogy ez a három dolog egy emberrel egy időben müködjön.
Voltak akkor is művészek,
akár egyszerű emberek is, akik erre vágytak..., na azok pont olyan „agybajosak”
voltak, mint a mostani párkapcsolatban élő emberek.
Most tulajdonképpen ezt
várjuk el egy házasságtól, párkapcsolattól.
Kivitelezhető, ha elfogadjuk, hogy
vannak hullámok és hullámvölgyek, és hogy a boldog élet nem jelent folyamatos
problémamentességet.
Az igazi nehézség abban
van, hogy ez a fajta kapcsolat egy olyan intimitást igényel, amire nem vagyunk
felkészülve, amire nem sokan láttunk mintát.
Mindenki egyéni hajlamai szerint választhatja meg, hogy milyen módon reagál, dolgozik, időt, energiát fektet a kapcsolatba, vagy menekül a helyzetből, mártír lesz, vagy üldöző, Pissz, Lép, vagy lábtörlő.
Mindenki egyéni hajlamai szerint választhatja meg, hogy milyen módon reagál, dolgozik, időt, energiát fektet a kapcsolatba, vagy menekül a helyzetből, mártír lesz, vagy üldöző, Pissz, Lép, vagy lábtörlő.
Itt is lehet segíteni, sajnos
ehhez két ember kell aki vállalja a kockázatot, hogy egy ilyen viszonyban, ahol
valakit ennyire közel engedett magához, a párja tudná bántani, de nem fogja.
Itt is az első lépés
felismerni ezt a félelmet, és akarni változtatni, szembefordulni, megoldani, a
fej homokba dugása, önámítás, rózsaszínű felhőcskék, a szomszéd kertjéről álmodozás,
tagadás, megfutamodás helyett dolgozni kell rajta.
Na, szóval nehéz dolgunk
van..., de ha valaki szeretne foglalkozni vele, megteheti, ha jelentkezik a Budapesten és Marosvásárhelyen induló Ébredés önismereti csoportokba.