Rég nem írtam Pisszről és Lépről, aki kíváncsi kik ők, megtalálja régebbi bejegyzésekben, de ez most mindegy is.
Kettejük kapcsolatáról írtam, az ellentétek vonzzák egymást, hosszasan tudják egymás életét "izgalmassá" tenni.
Olyan mondás is van, hogy similis simile gaudet, hasonló a hasonlónak örül...
Mi is van tényleg akkor, ha két (Pirosszőnyeg ) Pissz, kezd örülni egymásnak...
Ez a Lépesnél is bonyolultabb, itt aztán tényleg semmi nem az, aminek látszik.
Az első pillanatban van egy igaz pillanat, amikor örülnek egymásnak.
Pissz a csupa szeretet, akinek minden vágya az hogy szeressék, szeressen, csak szegény mindig lépre megy.
Azt hiszi, hogy erre a nagy szerelemre vágyik: (itt hallható): Every time you touch me
csak Lép képtelen az intimitásra, e miatt szenvedés az ő élete.
Lássuk mi lesz, ha mellé pártol a szerencse és egy Pissznek kezd örülni.
Kb. ezt játsszák, míg valamelyiknek el nem fogy a türelme, önismeret útján rájön, hogy mit játszik, vagy valamelyiket el nem szédíti egy Lép : (itt hallható): Várj még
Amelyik pillanatban őszinte párbeszéd indul meg kettejük között, a játszma véget is ér, csak eddig az őszinteségig nehéz eljutni, elvégre nem a partnernek hazudnak.
Magukat ámítják, és szent meggyőződésük, hogy mindig az igazat, csakis az igazat mondják.
Legkönnyebben úgy tudom bemutatni ezt a kapcsolatot, ha a képzeletbeli Pisszek egyike, kezd rálátni a saját működésére.
Kedves a szívének a másik, ezért megosztja vele őszintén, hogy mire jött rá, hátha a másik is magára ismer.
Kedves Pisszem!
Ismered a viccet?
Mi az, csontváz a bokorban? - A tavalyi bújócska győztese.
Belefáradtam a bújócskába. meg ilyen áron győzni sem akarok.
Nem akarunk egymástól semmit.
Aztán keressük egymás társaságát.
Vonzódunk egymáshoz, de ellenállunk.
Érezzük az ellentmondást, megpróbálunk erről beszélni, aztán arra a következtetésre jutunk, hogy nem akarunk semmit, de már abban a pillanatban elindul a kergetőzés, bújócska.
Hamiskás pillantás, kapjál el, ha tudsz, és már futsz is, közben hátra pislantasz, fel ne add, gyere...
Elbújok, de te keress, ellenállok de te ostromolj, hátha egyszer nem állok ellen...
Találkozzunk, de véletlenül...
Nem, nem akarok tőled semmit, csak véletlenül összefutunk....
Ha megkérdem, hogy azért hívsz mert hiányzom, neeem, hová is gondolsz....
Nincs itt semmi, csak gyere.... jó lesz...
és pont, pont, pont ... nehogy már valami egyértelmű legyen...
Nem lehet téged ezzel szembesíteni, bezárkózól.
Ha X idő után, már értelmetlennek tűnik ez a sok huzavona, rákérdek, akkor most mi van? - akkor megölöm a pillanatot, mert türelmetlen vagyok, mert nem hagyom, hogy zavartalanul játszd a várakozás, vágyakozás játékát, mert olyat képzelek bele, ami nincs is ott, rámpirítasz, hát nem megbeszéltük...semmi....
Szép a vágyakozás, várakozás, de meddig?
Ha azt mondom nem igaz, hogy nem akarsz semmit, akkor tiltakozol.
És igazad van, tényleg nem akarsz semmit...
Semmit amiben én mint személy fontos vagyok. Nem akarsz te velem kapcsolatot, semmit nem akarsz, csak
ezt
a
játékot.
Ahogy borzolja az idegeidet,
hogy létezem,
ha rám gondolsz,
ahogy vágysz rám,
ahogy örülsz ha látsz,
ha hallod a hangomat,
ahogy eljátszol a gondolattal, hogy milyen lenne ha elcsábítanálak és te nem tudnál ellenállni...
Az nem szerepel a forgatókönyvedben, hogy te csábítasz, elvégre nem akarsz semmit, ahhoz már egy akármilyen döntés kellene, felvállalás.
Nem, te nem csábítasz, legalábbis nyíltan nem, burkoltan annál jobban.
Csak így lehet eljátszani, hogy esetleg áldozatul esel, elcsábítalak, mégsem tudsz ellenállni, de a felelősség így már nem a tied, döntés nélkül megúsztad.
Kecske is...káposzta is...
Meg is kapod amit akartál, de a következményektől mentes vagy, megmondtad, hogy te semmit nem akarsz, én erősködtem.
Rájöttem, te tényleg csak ennyit akarsz.
Semmit
Gondoltam írok neked, beszéljük már meg, hogy azért találkozzunk, mert szeretnénk találkozni, egy határozott szó és ott vagyok.
De nem, csak ez a macska egér játék.
A lényeg a vágyakozás, kapcsolat nem kell.
Ebbe belefáradtam.
Nincs szükségem egy ilyen emberre...
Milyen emberre?
Bocsánat, egy szűzkurvára....
Nem tudod az milyen?
Szende,
ártatlan, jó lélek,
észre sem veszi, hogy kelleti magát.
Mindene a csábítás, és hogy kelljen.
Ha ez megvan akkor hátralépik, pihen, akkor lépik ismét ha a másik ki akar szállni ...
Kívánjuk egymást mindketten, de eljátsszuk, hogy nincs semmi.
- azt mondtam eljátsszuk?
Igen
Ja
Én is játszom.
Nekem is megöli az egész varázsát ha előre megbeszéljük, hogy azért megyünk egy bizonyos helyre, hogy .... egymásért...
mert látni akarlak, mert veled akarok lenni, mert hozzád akarok bújni, mert szeretlek...
Szeretlek?
na ne,
ezt nem gondoltam komolyan, csak mondtam
dehogy szeretlek,
Elképzeltem, hogy egyszer nem jövök, mozdulj már meg te,
ha kellek.
Képzeld az volt a kedvesebb forgatókönyv, hogy akkor sajnos vége, mert ha én többet nem jövök, te biztosan rezzenéstelen arccal tűröd, hiányozni sem fogok.
A másik forgatókönyv, hogy nem akarod te csak úgy abbahagyni a játékot, ha én nem megyek, akkor jössz te...
meglepődtem, ez egyáltalán nem tetszett...
megijedtem, mi lesz, ha tényleg megszeretlek?
Félelmetes...
Mi lesz ha jössz?
akarok én tőled valamit?
Jaa, neeem, csak csábítgatlak én is, csak kitartóan ostromollak, hogy válassz engem..
Mi történik ha engem választassz?
Fordul a kocka,
én futok,
te kergetsz,
én bújok,
te keresel...
Érted már?
Hasonlítunk...
Magasról teszünk arra, hogy mi van a másikkal, hódítani szeretnénk, győzni, hogy engem válasszanak, aztán elfutni...
Mint egy 5 éves gyerek aki bájosan kelleti magát a felnőtteknek, játszik a tűzzel, majd odébb áll.
Nem merek neked szólni, hogy figyu, akkor ott tali, miattad megyek...
félek, hogy ezzel elijesztelek.
Tisztán érzem, hogy azt szeretnéd, hogy
ott tali, csak úgy véletlenül,
aztán csak úgy véletlenől egymással lógunk,
aztán csak úgy véletlenül egymáshoz érünk, szikrázik a levegő, hát persze, hogy az is csak úgy véletlenül,
még az arra járók is érzik véletlenül a feszültséget körülöttünk...
... és érzem a vágyat, hogy egyszer csak úgy véletlenül olyan erős lesz a vonzás, hogy leomlik az a kibaxzott fal, és mi véletlenül egymásba olvadunk, és átéljük a csodát...
Idióta!
- a csoda nem véletlenül történik,
a csodát várni kell, befogadni
a csodát fel kell vállalni, legalább azt, hogy várok a csodára,
felelősséget vállalni...
kockáztatni, hogy nem érte meg....
kockáztatni, hogy közel engedem a másikat, és fájni fog...
s igen, lehet előtte bizonyos döntéseket meg kell hozni,
amit érzel, ritkán adatik meg az embernek. Tényleg nem akarod, vagy félsz?
kérdéseket feltenni, miért futok el, ha vonz?hagyd az esti meséket!
azokat csak te szeretnéd elhinni....
Amíg nem vállalsz felelősséget a vágyaidért, addig nem tudnak megvalósulni,
jaa,
hogy nem is akarod,
elvégre azzal nem tudsz mit kezdeni,
csak a vágyak szítása és hűtése a specialitásod...
Kiakadtam, azt mondtam idióta,
ki az idióta?
Te?
... dehogy, magammal vitatkozom,
hasonlítunk, hát nem?
Együtt játsszuk, csak azért én vagyok kiakadva, mert szeretném ha cserélnénk, most egyet te kergess engem, most én bújjak, te keress.
... hát persze, hogy imádom én is a játékot, csak meguntam, hogy mind én kergetlek,
cseréljünk,
ne félj,
nem akarlak megfogni,
attól én is félek...
Jó az nekem is, ha véletlenül talizunk, ott az izgalom, hiába mondanál bármit, érzem a vágyad, ez legyezi a hiúságomat, akarunk mi ennél többet?
Ott vagyunk, együtt, mindketten érezzük, de úgy teszünk mintha semmi nem lenne.
Lehet találni különböző jó, logikusan hangzó kifogásokat, búvóhelyeket. Magad elől, vágyaid elől jól elbújni.
Ez megóv a felelősségvállalástól, az elköteleződéstől, a csalódástól, ennek így vége sem lehet, elvégre el sem kezdődött..
Ha úgy megyek, hogy miattad, te meg vársz engem, akkor le van lőve a poén, nincs varázs..
Nekem sem a kapcsolat kell, csak a mintha...
lenne valami
hogy essél hasra, hogy érezd és lásd a nagyszerűségemet, hogy főnyeremény vagyok, még egy ilyen nincs, vágyakozz szaporán....
... kicsit visszafogottabban, na, hát a lényeg pont az, hogy nem lesz semmi, mint egy aranyhal kicsusszanok a kezedből...
...és ha nincs semmi csalódni sem tudunk....
Ha azért találkozunk, mert vállaljuk, hogy hiányzott a másik, akkor sebezhetőek vagyunk, esetlenek, sérülékenyek...
... hát úgy hiányzik egy csalódás, mint üvegesnek a hanyatesés,
ilyenkor már az első pillanatban támadsz, nehogy az istenért még a végén tényleg legyen valami.
Meg hát a vágy, az izgalom is csökken, a húzd meg, erszd meg izgalmához képest, a valódi szerelem kevesebb adrenalinnal jár.
Szóval szidtalak, igazából magammal beszéltem.
Kedvellek,
de megláttam magam, amint a lépteim nyomán kiszárad a fű.
Vámpírként abból élek, hogy vágyjanak rám, minél több vetélytárs közül sikerül téged kicsábítanom, annál jobb.
Abból élek, a győzelem mámorából, a rivalizálásból, a csábításból, és ha elcsábultál akkor annyi.
Tudod..., Ödipális elakadások...
Pfffuj,
még jó, hogy nem engedtél közel...??
Ne pfujjogtass, csak a tükröd vagyok,...Magadat pfujjogtatod
Hiszen beszéltük, hasonlítunk....
Ja, hogy ebben nem?!
Hát persze, ebben különbözünk, én látom magam a te tükrödben, és azt mondom elég volt,
ha te is bele mersz nézni, akkor szeretettel kezdjük újra.
Ha nem érzed magadénak a tükör felnagyított, karikírozott, eltorzított meséjét, akkor ég veled.
Ettől féltem, ezért nem mertem mondani, mert tudtam ha elmondom, a játék véget ér, többé már nem kergethetlek...
De most elmondtam, senkit nem akarok kergetni, senki ne kergessen...
Félek az álom szebb volt mint a valóság, de felébredtem, döntöttem, rászántam magam arra, hogy megnyissam a szívem.
Ezek vagyunk, de ha lehetne erről beszélni, lehetne valami szép is, ha volna bátorságunk saját elhatározásból dönteni, vállalva esendőségünket, megállni egymással szemben és azt mondani kedvellek,
nem vagyok szerelmes, nem tudom mi az, eddig mindenféléről hittem, hogy szerelem,
utólag mind kiderült, hogy nem az volt, így nem tudom milyen, lehet nem is létezik,
de ismerve gyenge pontjainkat, szeretném ha közel tudnálak engedni magamhoz,
nem futok el, vagy ha mégis akkor csak emlékeztess, hogy már nem 5 éves vagyok, és visszajövök.
Akkor ne szólj semmit, csak ölelj át...
