Karácsony nagybőjtben

Karácsony nagybőjtben

A nélkül, hogy bagatellizálnám a kialakult helyzet súlyosságát, az jutott eszembe, hogy "igazi", az utóbbi évekre jellemző "karácsonyi" hangulat van, de ott van a lehetőség az IGAZI KARÁCSONYi hangulatra is, arra, hogy újra megszülessen a szeretet.
"Karácsonyi hangulat", ahogy megszoktuk az utóbbi években, az emberek kiürítik az üzleteket és a saját pénztárcájukat.
"Karácsonyi hangulat", előtör az emberekből a pánik, a depresszió, a magunkra maradottság érzése.
"Karácsonyi hangulat", összeül a család, mindenki hazamegy oda ahova tartozik, vagy ahol született, mint Mária és Szent József Názáretbe, hogy megszülethessen a szeretet. Sajnos ez sok esetben csak kényszer, formaság, aminek eleget teszünk, igazi tartalom nélkül.
Az "igazi karácsony" szerencsére, mint minden csoda, három napig tart, utána újra kezdődik a nyüzsgés, és ha nem lett valaki öngyilkos, akkor szilveszterkor beledobhatja magát a látszat mámorba, és ismét azt érezheti nagyszerű ez a világ, és igyekszik az adrenalint szinten tartani jövő karácsonyig.
Úgy tűnik, ez a mostani karácsony hosszabb lesz. Nehezebb, de a külső kényszer hatására, eljuthatunk egy belső békéig, ha van bátorságunk beleengedni magunkat a helyzetbe.
A színlelés nem megy sokáig, szükségét érezzük igazi kapcsolódásnak.
Egy idő után kezdi az ember megérezni ki is az igazi családja, ki hiányzik, ki miatt aggódik, kinek örül, ki számít neki és kinek számít ő.
Persze vannak javíthatatlanok, akinek mindig ott a haza, ahol a haszon, nem róluk beszélek, ők szegények soha nem tudják meg, milyen szeretni és szeretve lenni.
Az emberiség nagy részének viszont egy jó lehetőség. Nem szívesen indulunk erre az útra, de már ráhelyeztek a pályára, és sajnos egyelőre tehetetlenek vagyunk a manipulációval szemben.
Rettegésben, bizonytalanságban tartanak, kiszolgáltatottak vagyunk, félünk, és pontosan ezért az az érzésünk, nincs hatalmunk a gonoszságot megállítani.
Pedig itt a lehetőség. Mindig is azt gondoltam, hogy a világot nem felülről kell megváltani, nem egy tökéletes politikai szerveződés hoz változást, nem egyik vagy másik kormány, hanem ha mindenki elkezd magán dolgozni. Szeretni kezdi az ember magát, a saját életét.
Aztán megtanulja értékelni, hogy van kit szeretnie és van aki szereti.
Ez az időszak tökéletes arra, hogy észrevegyük, örüljünk annak, hogy vannak hozzánk tartozó emberek. Kicsit ízlelgethetjük a hozzátartozó kifejezést , és, hogy milyen jó, hogy vannak ilyenek.
Mindenki csak a saját családjában gyújtson egy kis fényt, és a sok kis fény együtt, megszünteti a sötétséget.
Ezt a kényszer összezártságot, lelassulást, magunkba fordulást, amúgy is nagyon aktuális lett volna megtenni.Most itt a lehetőség, rajtunk múlik, hogy egy hónap után őrültek leszünk, vagy képesek vagyunk újraértelmezni a világunkat.
Legyen tudatosan vállalt fejlődés a félelem vagy a kényszer elleni lázadás helyett.
Nehéz munka, több évtized alatt megszokott zaj helyett egy igazi nagybőjt csendje, de nemsokára itt a húsvét, addig eldönthetjük a keresztre feszítő, őrjöngő, manipulált tömeghez tartozunk, vagy hisszük, hogy többek vagyunk annál amit megeszünk, vagy megetetnek velünk.