Csapdák és erősségek

           Csapdák és erősségek 

           

...és akkor a következő rész

            Ha összehasonlítjuk a lábtörlő és a piros szőnyeg szubjektív átéléseit, élményeit, akkor az előbbinek sokkal kellemesebb.

Végső soron egyikük élménye, érzése, sem a realitás egyenes következménye, csak a lábtörlőé kellemesen hátborzongató, míg a pirosszőnyegé csak simán hátborzongató.

     A csapdákkal az a baj, hogy mindenikben van szemernyi igazság, például, amikor azt mondja Lép Pissz-nek, hogy elviselhetetlen, azon a ponton könnyen előfordul, hogy Pissz tényleg elviselhetetlen. (Az más kérdés, hogy hogyan jutott el ebbe az állapotba, mennyi köszönhető a saját eddigi sérüléseinek, és mennyi a Lép megalázó, érzéketlen megnyilvánulásainak.)

     Mivel eddig tisztázatlan okokból hajlamos magát mindig bűnösnek érezni, és irgalmatlan ami az igazságot illeti, ő beismeri, hogy itt tévedett.

     Ha a Lép is bevállalná a saját részét, lenne egy új 0 pont, ahonnan kiindulhatnának, de ehhez kellene a Lép együttműködése is.

            Azt mondják, hogy a feltétel nélküli szeretet csodákra képes.

Pissz ebben hisz, és próbálkozik.

     Mindent megbocsájt Lép-nek, mindig ad egy újabb esélyt a kapcsolatnak.

     Lép ezt ritkán éli meg esélyként, inkább gyűl benne az indulat, hogy már hányadszor viselkedik Pissz úgy mint egy hárpia.

     Nála is magas fokon megy az önámítás, és úgy érzi, Pissz megalázta, ok nélkül kötekedett vele, amikor kifejezésre juttatta, hogy bántja őt a Lép viselkedése, és az is csorbát ejt a büszkeségén, hogy ennek ellenére belement a kapcsolat folytatásába.

    Arról, hogy pár nap után ugyanúgy tiszteletlenül bánik Pisszel, valami csoda folytán nincs tudomása, és az is szerencsésen kihull a memóriájából, hogy nem azért maradt, vagy jött vissza, mert valamit is belátott, megbánt, vagy mert annyira szereti Pisszt, hogy más emberrel el sem tudná képzelni az életét.

     Úgy tesz, mintha szenvedett volna a Pissz hiányától, ezt hiszi is, de ez nem gátolja meg abban, hogy közben keressen egy jobbnak ígérkező Pisszt.

     Az, ha Lép visszajön mintha szánná-bánná legtöbbször azért van, mert a javított kiadású Pissz felkutatása nem járt sikerrel, közelebbről megnézve, még olyan sincs mint Pissz, vagy több energiabefektetést igényelne, mint az aktuális Pissz meggyőzése.

     Erről bölcsen hallgat, de ha tények elé állítják és nincs más választása, akkor nagyon vehemensen el tudja magyarázni, hogyan taszította, kényszerítette Pissz őt erre az oktalan lépésre, amit soha nem tett volna meg, ha Pissz normálisan viselkedik.

               Amit soha nem kérdez meg magától: 
Vajon Pissz  feneketlennek tűnő türelme mitől fogyott el? 
Valóban azzal kezdődött a verekedés, hogy a Komám visszaütött?

     Ritka őszinte pillanataikban beismerik, hogy a legfontosabb tulajdonság amit keresnek a másik emberben, az nem több, nem kevesebb, mint, hogy kinyalja a *eggüket anélkül, hogy nekik bármi erőfeszítést kellene tenni. Nem elhanyagolható, nem is létfontosságú, de mindenképp emel a piaci értékén, ha pénze is van a jelöltnek.

     Na, erre a feladatra tökéletesen alkalmasak a Lábtörlők...

     Keserves kutatásai közepette (mivel saját bevallása szerint, Lép eközben nagyon szenved), bepróbálkozik pár Lábtörlőnél.

     Ha a Lábtörlő megfelel a fent leírt alap követelménynek, akkor az, hogy Lép visszatér az eredeti Pissz-hez, vagy Lábtörlő lépik elő vadonatúj Pissz-é, nagyjából azon múlik, hogy a feltétlen *eggnyaláson kívül Lép mennyire van elbűvölve a köztük lévő szexuális vonzerőtől.

     Ha nem érzi Lép az ellenállhatatlan kémiát, akkor Lábtörlőnek nem sok esélye van a leg elvárás mentesebb *eggnyalás mellett sem, hogy valaha is a Lép Pissz-e legyen.

     Ilyenkor húzza be Lép a farkát, és közeledni kezd régi Pissz-hez.

     Még addig is eljuthat kétségbeesésében, hogy azt mondja, megértette, hogy bántó volt a viselkedése, sajnálja és ez nem fog többé előfordulni, de amint tudjuk ez a megbánás nem szokott sokáig tartani.

     A love-story folytatódik.

Újabb megbántás, Pissz ismét próbálja elmondani, elüvölteni, hogy fáj, újabb én ezt már nem bírom, itt csak cirkusz van megjegyzés a Lép részéről, újabb próbálkozás Lábtörlőknél, addig amíg Pissz felébred, vagy addig, amíg talál Lépdel-ő egy megfelelő kémiájú Lábtörlőt és leLépdel.

     Folytatja ugyanazt, csak más szereplővel.

     Ez a körforgás már egymagában szédítő, de még nagyobb gond, hogy tulajdonképpen örvény, minden egyes fordulat után egyre lejjebb jutnak a résztvevők.

     Én még nem találkoztam olyan Lép-el, aki élt volna a megbocsájtásból fakadó újabb lehetőséggel és megváltozott volna.

     Nem tudom, hogy ha a Pissz megbocsájtása tényleg a feltétel nélküli szeretetről szólna, akkor megtörténne-e a csoda...

     Az igazsághoz tartozik az is, hogy én még olyan Pissz-el sem találkoztam, aki képes lett volna feltétel nélküli szeretettel fordulni Lép-fele.
Itt felmerül a kérdés, hogy ha Pissz rendelkezne valami csekélyke önbizalommal, és nem gyötörné folyamatos gyanakvással a párját, akkor Lép hogyan viselkedne?
Nem egyszerű hallgatni a Pissz diskurzusait, ahogyan mindenre magyarázatot követel, ahogy mindent ami történik személyes támadásnak vesz, és mindent meg akar beszélni, majd, ha azt hinnéd, hogy megbeszélve, kezdi elölről.
Tény, hogy soha nem lehet a bizonytalanságát megszüntetni, mindaddig amíg fel nem ismeri magában a játszma rá eső részét, bármilyen Partnerből elő tudja hozni a Lépet, itt ezekben az írásokban arról beszélünk amikor a partner már eleve egy Lép.
A Pissz már meglévő alap bizonytalanságát, Lép képes olyan szintre vinni, hogy Pissznek már a túlélésért kell küzdeni.
Hajlamos Pissz a bolhából elefántot csinálni, mivel mindent személyesnek vesz, a mások számára apró kellemetlenségeken is napokra kiakad, ezt ő is tudja, de közben mégis azt érzi, hogy nincs a kapcsolatban tér az ő érzéseinek, ezért figyelmet és tiszteletet követel, haragszik a partnerre mert lekicsinyli az ő lelki problémáit, ez egy valóban szerető és türelmes partner idegeit is próbára teszi.
Lépnek viszont jól jön Pissz ezen tulajdonsága, mivel amikor valóban megalázza Pisszt akkor azzal intézi el, hogy már megint Pissz volt túl érzékeny, hiszen köztudott, hogy mindenen feleslegesen lelkizik.
És ez egy hatalmas csapda. Igaza van Lépnek is, de ha nem Lép lenne akkor segítene Pissznek szakember segítségét kérni, és mellette állna.
Nagyon nehéz meghúzni azt a határt, ami a Pissz túlérzékenysége és Lép érzéketlensége között húzódik. Ehhez külső segítség kell.
A csapda Pissz számára az, hogy érzi, hogy ő is túl sok tud lenni, viszont azt is érzi, hogy valóban nem játszik tisztességesen Lép, ezért pillanatnyi érzéseitől vezérelve hatalmas amplitúdóval hullámzik a bűntudat és a jogos felháborodás között.
Bár borzasztó idegesítő, valamilyen okból a Lép nem szeretné, ha Pissz egyensúlyra találna. Ösztönösen? öntudatlanul? biztosítja, hogy Pissz hullámvasútja szünet nélkül működjön.

Találkoztam olyan Pissz-el:

- aki nem is akart felébredni, továbbra is, erkölcsi fölénye magas lován, nyílegyenesen nyargalt bele a felé irányított lándzsákba

- aki felébredt, merte látni, hogy mekkora  *arban van, megértette ebben a saját szerepét is, és megpróbált megbocsájtani, reális új esélyt adni Lép-nek, de képtelen volt újraépíteni magában a bizalmat és a feltétlen szeretetet.

Tulajdonképpen folytatta ugyanazt a romboló kapcsolatot, csak már tudatos volt, hogy mi történik, időnként sikerült felülkerekedni saját nyavalyáin, és nem adott enni a benne fájdalomért, megaláztatásért ordító fenevadnak.

- aki felébredt, elborzadt eddigi kapcsolatát látva, levágta magáról a Lép-et, továbbállt és új életet kezdett.

Ezekben az esetekben Lép semmit nem változott.

- aki felébredt, dolgozik a saját részén, megoldja és reméli, hogy az ő változása, változást idéz elő Lép-nél is.

     Lehet hogy Lép változik, ha Pissz becsülni kezdi önmagát, lehet, hogy nem változik, de ha ez így lenne, a felébredt Pissz-nek már nincs szüksége az általa nyújtott izgalmakra.

     Itt kérdés, milyen eséllyel lehet egy ilyen kapcsolatban megerősíteni az önbecsülést, nem önámítás-e, hogy van ilyen lehetőség, hogy marad mellette és erősödik.

     Egyedüli eset, amikor Lép a kapcsolaton belül megváltozik  az lenne, amikor találkozik a feltétlen szeretettel, elfogadással, bizalommal, tisztelettel, annak ellenére, hogy viselkedésével egyikre sem adott okot.

     Szóljatok hozzá, ha láttatok ilyet, elméletileg kellene működjön, de gyakorlatban nem láttam még ezt megvalósulni, nem láttam a kapott szeretettől könnyeivel küzdő Lépet, aki szánja-bánja eddigi tetteit, megérti mit tesz az állítólag számára kedves emberekkel, magába roskad, és képtelen ezután Lép-ként viselkedni.

     Láttam olyat, amikor Pissz kezdett dolgozni a saját részén, kezdte tisztelni magát, a másik embert, megértette ő hogyan működik, és vele együtt az addig lépnek tűnő partner is el kezdett változni.
Közös erőfeszítéssel van esély, de csak akkor, ha mindketten hajlandóak szembenézni azzal, hogy mit tesznek a másikkal és közben persze magukkal is.

            Láttam olyat, ha már rájött, hogy tényleg elveszíti a több szempontból is kényelmet nyújtó Pissz-t, akkor ideig-óráig megpróbált másképp viselkedni.

- van olyan Lép, aki az empatikus képesség teljes hiányát mutatja, de nagyon is tisztában van, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, eljátssza, hogy haragszik, de nagyon pontosan tudja mikor kell valami olyat tenni, amitől Pissz szeme könnybe lábad, és újabb beláthatatlan időre hűséges szolga marad.

- van viszont olyan Lép, aki tényleg nem látja be, hogy mit művel a másikkal, nem azért mert annyira hülye, hogy ne tudná felfogni, hogy ha egyszer – kétszer valakit hátba szúrt, akkor az nehezen bízik meg benne, hanem azért, mert annyira elzárta magát a saját igazi belső világától, hogy nem engedheti meg magának a luxust, hogy felfogja a nyilvánvalót. 
     Ha valami kikezdené a páncélját, és már-már feltörnének emberi érzései, agresszívvá válik, mivel nagyon megijed ezektől az eddig nem ismert érzésektől.

     Ha megértené a saját viselkedését, az teljes összeomlás lenne, teljesen új emberként kellene magát újraépíteni. 
Ez munka, felelősségvállalás, idő.

A lényeg, hogy Lép 

- akár kitart a mellett, hogy (építve a Pissz bűntudatára, félelmére, hogy nem elég jó,) támad, agresszív

- akár szánja- bánja, aztán, ha ismét biztos a hatalmában, hátradől és megszeg minden ígéretet

- akár hatalmas taktikai érzékkel bedob egy olyan cselekedetet, megjegyzést, amire tudja, hogy Pissz éhezik

     Egyik esetben sem az együttérzés készteti Lép-et a fenti megnyilvánulásokra, magát sajnálja, hogy megfosztják az addigi kiváltságos bánásmódtól, helyzetétől...

    Róka szőrét elhányja, de a szokását nem...

    Kutyából nem lesz szalonna... elég régi közmondások...

Úgy tűnik, nem csak én, még sokan mások sem találkoztak szeretet által megváltott Lép-el, de ettől még létezhet, pontosan azért, mert még olyan Pissz-el sem találkoztam, aki feltétel nélkül szeretett volna, bármennyire is feláldozta magát, megalkuvó volt, de nem a szeretet vezette.

            Legtöbb felébredt Pissz azt az utat választja, hogy kilép a kapcsolatból.

     Természetes, ösztönös, jogos önvédelem.

     Valaki bánt engem, én nem tűröm, kizárom az életemből.

     A kapcsolat béklyóitól szabadult Pissz-nek szintén több lehetősége van:

- felismeri a saját részét a kapcsolatban, átépíti magát, és utána próbál új, egészséges kapcsolatokat létesíteni

- áldozatként tekintve magára, aki épp megszabadult a sárkánytól, beleszalad egy újabb Lép karjaiba

     Fontos megérteni, hogy abban a kapcsolatban nem csak egy áldozat volt, aki véletlenül ráragadt a Lép-re.

     Ahhoz, hogy megbékéljen, boldog legyen, nem a Lép-től kell elsősorban megszabadulni, hanem azoktól a csapdáktól amik Lép-re csalták.

     Ki lehet dobni Lép-et, de hamar jön egy másik. Cseberből-vederbe, és nem lesz jobb semmivel a helyzet.

Aki elfut egy ilyen kapcsolatból, az nagyjából így jár:

"Ha eltávolodunk valóságos, és szenvedélyes életünktől, és beülünk a ..."viselkedj rendesen, ne kavarj hullámokat, ne gondolkozz túl sokat, ne állj elő nagy elképzelésekkel, csak légy visszafogott, légy másolat, légy kedves, mondj igent akkor is, ha nem tetszik, ha nem áll jól, ha nem jó a méret, ha fáj"...aranyozott hintójába, olyan szomorúság tör ránk, amely rögeszmés vágyakozáshoz, egy sok esetben meg sem nevezhető nyugtalansághoz vezet.

Ezek után az a veszély fenyeget, hogy az első dologba belekapaszkodunk, ami az élet érzését ígéri...fontos, hogy gondosan mérlegeljünk mindent, ami könnyebb életet, és háborítatlan ösvényt ígér, különösen, ha cserébe emésztő tűzbe kellene dobnunk tulajdon teremtő örömünket, s nem szíthatjuk fel a magunk tüzét"

Clarissa Pinkola Estes

     Ezért próbálkoznak sokan azzal, hogy a kapcsolatban maradva építik magukat, mivel rájöttek, hogy fizikailag ha el is távolodnak a Lép-től, a fájdalmak maradnak, mivel ahogy a Lábtörlő rózsaszínű álmainak sem sok köze van Lép személyéhez, ugyanúgy a Pissz szenvedéseinek sem a konkrét valós eseményekhez van legtöbbször közük.

     Ha Pissz konkrét külső hatások miatt szenvedne csak, akkor amikor harmadszorra is megismétlődne ugyanaz a hatás, akkor egészséges ösztönei segítenének neki a nyilván fájdalmas, de szükséges lépés megtételéhez, hogy kizárja az életéből azt az embert, aki fájdalmat okoz neki.

     Ha ezt a lépést nem tudja megtenni, akkor már nem a külső események, hanem a benne lévő szörnyetegek rabja.

            Itt akkor vegyük sorra a már említett csapdákat, amik úgy Pissz-t mint Lábtörlőt ebben a szerepben tartják.

            Közös csapda, az önámítás, a kapcsolattól, elköteleződéstől való félelem, az alacsony önértékelés, a valós célok helyett ábrándokra, rémképekre fecsérelt hatalmas idő és energia.

            Lényeges különbség, hogy a Lábtörlő olyan szinten tudja magát hülyíteni, hogy még jól is esik neki a Lábtörlőség, önző, sajnálja magát, de ő sem tesz erőfeszítéseket azért, hogy megértse a másik embert, nincs benne empátia, mindent felülír benne a versengés, bosszúálló,  kicsinyes irigység, az ábrándozás és az add meg Uram de azonnal váltakozása.

            Ezzel szemben Pissz, aki szintén tudja magát hülyíteni, azzal van elfoglalva, hogy a nyilvánvaló *art arannyá változtassa, nem tetszik neki ez az állapot, hajlandó bármire a szeretett emberekért, annak ellenére, hogy minden áldozatra, kompromisszumra kész, ő sem önzetlen, mivel ezeket az áldozatokat azért hozza, hogy szeressék, erőn felül igyekszik kedvében járni a másiknak, sajnálja magát, hogy erőfeszítéseit nem értékelik.

     Nagyon empatikus, mindig megérti, megtalálja a mentséget a másik ember számára, hogy miért tudott csak így viselkedni. Nem irigykedik, készségesen elismeri, hogy neki csak a sor végén van a helye, ha versenyhelyzet van félreáll, nem tud haragot tartani,  ábrándozás helyett inkább negatív történetek, soha be nem következett szerencsétlenségek, fájdalmak, és az add meg Uram, nála úgy szól, hogy de hajszálra úgy ahogyan én akarom.

     Igazából sokszor előfordul, hogy valaki szinte egy időben Pissz egy kapcsolatban, a másikban Lábtörlő.
     Könnyen lehet ezeket a szerepeket váltogatni, nem igaz, hogy Pissz nem szeretne önző, legalább egészségesen önző lenni, csak nem meri megkockáztatni, hogy elveszíti a vélt megbecsülést, köztiszteletnek örvendő pozícióját.

     Előfordul viszont, hogy elfojtott sérelmei áttörik a gátat és átmegy a másik végletbe, amikor önzetlenségét önzésre, és rémálmait ábrándokra cseréli.

            A fentiek, kívülről tapasztalható megnyilvánulások, de mi az ok, amit meg kellene szüntetni, ahhoz, hogy a zsigeri reakciók ne írják felül a valóságot.

Kérdés, hogy mi a valóság...

Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta – ez a lepke voltam
És most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke –  mesélte, –  igen, lepke voltam,
S a lepke vígan táncolt a napon,
És nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,
Most nem tudom –, folytatta eltűnődve –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy, Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: –  Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! – 
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,               
a lepke őt és mindhármunkat én.


Írtam az első részben, hogy sokakat nem érint a téma, ne olvassák, viszont azért részletezem  az ilyen kapcsolatok főbb vonalait, azért van ennyi variáció egy témára, mivel Pissz és Lábtörlő is hajlamos arra, hogy ha nem szó szerint az ő esetét látja leírva, azt mondja, hogy ja..., az igen..., de a miénk, az egész más…

… sőt, ha szó szerint illik rá, akkor is hamar talál kibúvót. 
Erőltetni nem lehet, viszont amikor több alkalommal magára ismert, lehet elgondolkodik, vagy odavágja amit olvasott, megállapítva, hogy ekkora baromságok, hát még..., hogy ilyet…

 Kérdezte valaki, hogy dokumentálódom amikor megírok egy bejegyzést?

     Lehet, hogy ez másnak is kérdés, mivel már írtam olyat, hogy nem érdekel, hogy mikor ki mit mondott. Hogy ezt én hogy értem,  ha valakit érdekel szóljon, kifejtem neki bővebben. 

Nyilván elolvasom a szakirodalmat is, viszont megvannak a kedvenceim, csak amivel azonosulni tudok, azt tudom én is beépíteni, csak amit már sikerült megérteni, nyilván a magam módján, azt tudom használni.

     Tehát igen, dokumentálódtam, rengeteget, az államvizsga dolgozatomat  kapcsolati függőségből írtam, az Ébredés Workshop- hoz szintén sokat dokumentálódtam, úgy elméleti, mint gyakorlati módszerek szintjén.

Azon kívül ott vannak a tapasztalatok, a saját tapasztalataim, a mások velem megosztott tapasztalatai.

Mindig akad egy aktuális történet amit épp hallok, vagy eszembe jut, és a sok mindenből amit le szeretnék írni, elviszi a bejegyzést egy bizonyos irányba.

Ennél a több részes bejegyzésnél próbáltam szisztematikusan átvenni, de beszélve emberekkel, újabb és újabb aspektusok jelennek meg, ezért elkalandozom.

Amikor egy bejegyzést megírok, megvan az ötlet, de lehet amire a végére érek, már semmi köze a címéhez, mivel hagyom magam elkalandozni, és azt írom, ami íródik magától.

Írás közben nem dokumentálódom, az írások az addig elsajátított elmélet és tapasztalat, rajtam átszűrve.

Akit érdekel a téma, lehet jelentkezni az Ébredés workshop-ra a  
Ébredés workshop linkre kattintva, bővebb információk. 

A jelentkezés nem nyilvános, bátran lehet jelentkezni.