LÉPJÜNK TOVÁBB

LÉPJÜNK TOVÁBB

Itt van egy kulcs.

A feltétel nélküli szeretet.

        Pissz és Lép állnak a kapu két oldalán, mindegy ki van kint és ki van bent. Mindegy a kapu zárva vagy sem. A két ember nem látja egymást, csak a saját sztorijaikat, amit elképzelnek a másikról.

        A szeretet ott kezdődik, ha észreveszem a másik embert és kibújok az előregyártott sémáimból.

Ez veszélyes.

Tudom ha dörömbölök véres lesz a kezem, de túlélem, ha bemegyek a kapun nem tudom, hogy mi vár rám.

Ha sikerül félretennem, hogy mit szól, szeret-e a másik, és arra gondolok, hogy én mit szeretnék, akkor nem tudnak megalázni, mivel amit teszek azt azért teszem, mert nekem örömet okoz, nem a tapsvihar, elismerés reményében.
A lényeges az lesz, hogy ezekre a szép érzésekre én képes vagyok, és ez nem függ attól, hogy esik, vagy süt a nap.
Megtaláltam saját belső középpontomat. Nem kell már a világ közepe címre törnöm.

Na, de mi a helyzet Léppel?
Az, hogy hogyan tudja fogadni, értelmezni, mennyire félelmetes számára ha találkozik a feltétel nélküli szeretettel, már a Lép dolga.

Alapszint ( erről már írtam az előző írásokban, csak röviden összegzem a Lép zsigerből jövő alap reakcióból a fontosabbakat. Ez a hozzáállás arra a Lépre jellemző, aki nem akarja tudni, hogy mit tesz a kapcsolataiban, nem vállal felelősséget a saját cselekedeteiért, és rendületlenül hisz abban, hogy a hiba máshol van, neki minden vágya egy bizalomra épülő, stabil szeretetteljes kapcsolat, csak valahogy a mások hibájából ez nem jön össze.)

        Van, aki soha életében nem eszmél rá a saját játékára.

        Neki élete végéig úgy kezdődik a verekedés, hogy Pissz visszaütött.

Élete végéig mások lesznek az okozói az ő kudarcainak. Mivel általában nagyon sármosak, hamar találnak egy újabb kapaszkodót, ugródeszkát, illúziót.

Mivel lelkük mélyén érzik, hogy valami azért velük sincs teljesen rendben, az új kapcsolatban nagyon igyekeznek, hogy ne kövessék el azokat a hibákat, amiről állították az előző kapcsolatban, hogy el sem követték.

Minden idegsejtükkel próbálják elbódítani magukat, érezni a nagy szerelmet.
Ez egy ideig működik is, hiszen kihozzák a legjobbat magukból, mégis valahogy ha nem is fizikailag, de érzelmileg vége lesz a kapcsolatnak.
Ilyenkor vagy ismét tovább lépnek, vagy lemondóan, fáradtan azt mondják nem keresnek tovább, értelmetlen, és maradnak a kapcsolatban.
Ennek a kapcsolatnak lényeges szépséghibája, hogy a partner soha nem tud elég jó lenni, és folyamatosan érzi, hogy ő csak a szamár, nem a ló, és ha marad, akkor már vissza is érkeztünk egy új Pisszhez, indulhat újra a játék.

        Előfordul, hogy Lép egy másik Léppel találkozik, az elég hamar ráun és kirúgja.

        Az is előfordul, hogy úgy dönt, most nem kell kapcsolat. Ez lehet akár jó döntés is, abban az esetben, ha tényleg egyedül marad és dolgozik magán, de ez már a haladó szint lenne.

Itt alapszinten általában az egyedüllét nem arról szól, hogy rájött mennyi régi beidegződés lehetetleníti el, hogy intim kapcsolatba merjen kerülni, és dolgozik magán. Itt fél új kapcsolatba lépni, de ezt magának sem vallja be.
Mi mutatja, hogy alsó vagy haladó szint?
Az alsó szinten ezt az egyedüllétet úgy képzelik el, hogy felelősség vállalás, elköteleződés nélkül próbálják begyűjteni a létfontosságú dolgokat: szex, szórakozás, szeretet, elismerő tekintetek, flörtölések. Csak kapni akarnak.

        Abban az esetben, ha nem néz szembe magával, akkor a legtökéletesebbnek tűnő kapcsolatban is előbb-utóbb megérkezik egy esemény, ami arra készteti, hogy ismét Lépként viselkedjen.

Ez lehet csak annyi, hogy tényleg közel került a partnerhez és muszáj generálni egy konfliktust, hogy távolodhasson, vagy tényleg történik valami, ami beindítja a félelmeit, a bizonytalanságát, és függetlenül attól, hogy még meddig tart a kapcsolat, lelkileg ő kilépik belőle, és természetesen az ő szemében az van, hogy ő semmit nem tévedett, mindent megtett.

Azt nem látja, hogy a régi sérelmei mozgatják, hogy az önbizalma a béka segge alatt van.

Persze ezt egy Lépnek nehéz elfogadni. Mint már mondtam a Lép, sármos, sikeres, látszólag nagy adag önbizalommal. Sajnos ez csak a látszat. Talán ezt a legnehezebb neki elfogadni.

Kezdő szint (Ha már képes meglátni magában az ellent mondásokat, és tud beszélni róla, akkor LÉP az alábbihoz hasonló gondolatmeneteket futtat magában, vagy oszt meg barátaival.)


- Én egyik pillanatban szeretem Pisszet, a másikban utálom. Általában akkor utálom, amikor kedves, és azt érezteti velem, hogy én egy semmire kellő vagyok, mert ő milyen önzetlen, mindent megtesz, de én mégsem tudom megbecsülni.

- Ha nem szereted, hagyd ott.

- Nem ilyen egyszerű, hol találok én még egy ilyen embert, aki lesi a kívánságaimat, még a gondolataimat is kitalálja...

- Félek, hogy elhagyom, aztán rájövök, hogy elbasztam életem nagy lehetőségét...

- Meg is halok, ha majd azt látom, hogy mással boldog és nekem nem volt elég jó...

- Micsoda gerinctelen alak, kidobtam és már megint itt könyörög ( és itt mint már írtam, lehet hogy a partner csak szeretettel ott van, és Lép nem meri ezt így látni, de az is lehet, hogy Pissz tényleg koldulja a szeretetet, megalázza magát. Gyakorlatilag a cselekedetek majdnem azonosak, még ha szó szerint ugyanaz a mondat hangzik is el mindkét esetben, a lényeges különbség a belső motiváció, amiért ott van a partner.
Valamit vár cserében, vagy ott van, mert szeret.
Ha szóban ugyanaz is, érzelmileg átmegy a valódi motiváció, a meggyőződés, a szeretet, vagy a kunyerálás követelőzés. Legjobb példa erre a gyerek. Ugyanazt elmondom százszor, rá se ránt, de ha meggyőződésből mondok neki valamit, arra mindig reagál.
Ehhez persze kell a másik ember aki tudja ezeket az árnyalatokat követni, és sajnos egy alap, vagy kezdő szinten lévő lép még nem kész arra, hogy lássa a különbséget. )

- Nem kívánom, hogy lehet, egy ilyen embert kívánni?

- Nincs benne élet...

- Mint egy bábu, bezzeg a Gizikében, vagy éppen Pistikében mennyi élet van, azzal lehet bulizni, az tud élni, ez még szórakozni sem tud

- Az az érzésem, hogy irigy rám, és engem csak visszahúz

- Nem tudok szabad lenni mellette, nem lehetek önmagam, korlátoz, kontrollál

- Ki lennél, ha önmagad lennél?

- Egy vidám, szabad ember, aki boldog, örül az életnek

- Mellette ezt nem lehet

- Csak lelkiismeretfurdalást kelt bennem

- Mi a gond azzal, hogy jól érzem magam másokkal,

- Állandóan jön a beteges fantáziájával, hogy megcsalom, pedig meg sem csaltam, fogalma sincs arról mekkora erőfeszítéseket teszek, hogy ne csaljam meg, és ez a köszönet, nem bízik bennem

- Kellene?

- Az igaz, hogy folyamatosan beszélek, más férfiakkal-nőkkel, hogy flörtölök, hogy jól esik ha látom, hogy kellek másoknak is, de mindig ellenállok, ennél többet mit akar

- Talán, hogy észrevedd?

- Én ezt nem bírom tovább, elhagyom

- Jó ötlet, hagyd el

- Nem tudom

- Akkor maradj vele

- Neeeem, lehúz, megfoszt önmagamtól a szabadságomtól

- Mi a szabadság?

- Hogy azt teszek amit akarok!

- És a másik ember?

- Az ne korlátozzon

- Találtam egy másik férfit(nőt), szerelmes lettem

- Nem csaltam meg, de ez a hülye féltékeny

- Ezzel az új emberrel repülök, mindig erre vágytam, kész elhagyom, elegem volt a kontrolláálsból és hogy mindig szarul kell éreznem magam, ha szárnyalni akarok

- Hagyd el...

        És ilyenkor kezdődik az új lávsztori, ami szárnyakat ad, és időben addig tart amíg Lép ezt akarja érezni, hacsak közben valami nem piszkálja meg a vakfoltját, mert akkor mint már írtam vége.

        Ha már kezdi látni magát, akkor a szárnyalás elég hamar fárasztani kezdi. 

Kezd hiányozni az odabújás melege, a bizalom, a jó nekem itt érzése, amiket amíg ott volt a kapcsolatban, nem is vett észre, hogy bizony ilyenek is voltak

Azt sem vette észre, hogy nem csak Pissz függött tőle, ő is függ Pisztől elég becsületesen.

Ilyenkor le lehet tagadni mindent ami szép volt, azt mondani ott csak szar volt, nem is tudom mit kerestem ott, jó hogy vége, ha volt is esetleg valami az már elmúlt, én most itt vagyok és szárnyalok.

Középszint  (Ha még előbbre van az önmaga megismerésében, akkor nagyon rossz napok várnak rá.

Nem tagadja, hogy egyik fele szárnyalni akar, másik visszamenni, de ez így kettéhasítja.)

Itt is jöhet az önsajnálat, hogy szegény én, hát nem látjátok, hogy szenvedek, lehet sírni, hogy most mi tévő legyek, lehet élvezni, hogy két út áll előttem, milyen menő vagyok.

Az önsajnálattal az a baj, hogy az a partner akivel szárnyal valószínű nem megy bele abba, hogy kedves volt Lépünk nem tudja mit akar, és nap mint nap döntenie kell, amit a nap folyamán többször is megszeg, és haragszik a többi résztvevőre, hogy nem tartják tiszteletben a döntését

Az új partner, aki maga is nagy valószínűséggel egy Lép,  ha őt választja, akkor sem tudja majd megbocsájtani ezt a bizonytalanságot, és ha nem beszélik meg, akkor tulajdonképpen, a nagy szerelmük még mielőtt elkezdődött volna, el lett temetve.

A régivel az a gond, hogy neki nincs gerince, legalább is Piroska szerint, mert ugye, még mindig nyomul
(A követhetőség kedvéért a Lépünket, aki itt épp egy nő, elneveztem Piroskának, a régi, korlátozó partnert Péternek, az új, szárnyakat adót Pálnak)

- Ő biztosan nem kell, de mégsem tudom elengedni

Ha még beljebb jutott az önismeret erdejébe, akkor itt kezd derengeni, hogy talán nem a partnerekkel van a baj.

- Ha Péter közeledik, akkor nem kell, ha távolodik utána nyúlok

- Ha Pállal is lehetnék, akkor már nem is érdekel

- Ha nem hitetem el magammal, hogy Pál az igazi, aki szárnyakat ad, akkor azt  érzem, hogy hiányzik Péter

- Szereted őket?

- Nem...

- De az az érzésem, hogy nekem most választanom kell és nem tudom melyiket

- Félek hogy rossz döntést hozok

- Azt látod, hogy közben mit teszel ezekkel az emberekkel?

- Kezdem látni...

- Nem tudom merre szakadjak...

- Most döbbentem rá, hogy igazából egyiket sem szeretem, magamat sem, mindenkin átgázolok, csak az a lényeg, hogy nehogy tévedjek, hogy semmiről ne kelljen lemondanom, hogy semmi kompromisszumot ne kelljen kötnöm, hogy valaki el ne rabolja a szárnyaimat, a szabadságomat...

- Vannak szárnyaid?

- Miért, nincsenek?

- Nem tudom...

De ha vannak saját szárnyaid akkor miért kell Péter vagy Pál, hogy szárnyalhass?

- Félek, hogy két szék között a földre ülök...

- Most nézd meg mit teszel azzal a két emberrel...
ezt nevezed te szeretetnek?

- Én tényleg azt hittem hogy szeretem őket, és hogy bennük nincs együttérzés, nem látják, mennyire szenvedek, azt akarják hogy döntsek...
( ha már a feltétel nélküli szeretet szemszögéből nézzük, akkor valóban, ez a partnerről is sokat elmond. Valóban senki nem szeret, minden résztvevő fél, kapaszkodik, követel, retteg, önző)
- ezek nem szeretnek engem, ha szeretnének, időt adnának nekem...

- Mire?

- Hogy döntsek!

- Mit szeretnél eldönteni?

- Azt kérdezik mennyi idő kell?!

- Hát én azt honnan tudjam!

- Keltik bennem a bűntudatot!!

- Mindkettő kell, egyik sem kell...

- Szeretem, nem szeretem, Péter, Pál, megbolondulok....

- Melyikkel járnék jobban?

- Mit kérdeztél?

- Melyikkel járnék jobban...

- Szóval ez a történet arról szól, hogy te jól járj

- Értem, és mikor jársz te jól?

Haladó szint (eddig a belső párbeszédig már csak az a Lép jut el, aki már nagyon sok elfojtott érzést közel engedett a tudatához)

- Ha szabadnak érzem magam...

- Most ki gátol ebben?

- Senki

- Én, magam

- Miért?

- Lelkiismeret furdalásom van...

Úgy érzem ha Péterrel vagyok, megcsalom Pált, ha Pállal vagyok megcsalom Pétert

- Ha magamba nézek, Pál már nem is kell, csak segített kilépni abból a szarból amiben hittem, hogy Péter miatt vagyok, de nem erre vágyom

- De nézd meg milyen boldogan önfeledten mosolygok, ha Pállal vagyok, szárnyalunk!

- Azt hiszem, eddig sem Péter korlátozott, ő csak reagált arra, hogy hagytam, sőt elvártam, hogy szolgáljon, és utána mindig vadásztam az Igazit, azt aki szolgál is, fel is dob, szárnyalok is vele, meg is hallgat, de addig is amíg ez a fickó előkerül, bezsebeltem az elismerő férfi tekinteteket.

- Igen, ha nem csaltam meg akkor is mindig úgy voltam a többi férfi jelenlétében, hogy szabad vagyok, Péter csak van, de én nyitott vagyok.

Ez fájt Péternek, ezért kontrolált, mert érezte, hogy én az ugródeszkát keresem, és zavarta, hogy egy elismerő tekintetről, egy bókról sem tudok lemondani...
- Én meg nem is vettem észre, hogy a csodálóimnak nem azt az üzenetet közvetítem, hogy kösz, de nekem van pasim, hanem azt, hogy csodálj még, bármi lehet...

- De korlátozott, na!
- Nem lehettem szabad mellette!!

- Mit jelent a szabadság?

- Hogy azt teszek amit szeretnék, és ehhez mindenki jó képet vág!...nem kell szarul érezzem magam, mert a másiknak már megint fáj valami...

- Biztosan ezt jelenti?

- Nekem igen

- Hány éves vagy?

- Azt mondtad félsz, hogy két szék között a földre ülsz

- Nagyon

- Csak ez a két szék van?

- Nem még sok van, de honnan tudjam, hogy melyik a jó szék...

Felsőfok ( aki eddig eljutott, az már többé nem fog belebújni a lép szerepbe, innen már el lehet indulni a megértés, megbocsájtás és szeretet útján. Hosszú út, de amíg eddig nem jut el a saját gondolatainak, érzelmeinek, mintáinak a feltérképezésében, tudatosításában, addig gyakorlatilag nincs miről beszélni. Amíg csak azt látja, hogy minden a másik hibája, egyébként ő szárnyalna, jól lenne, amíg elhiteti minden egyes alkalommal magával, hogy ez most az igazi, ahol a kapcsolat munka, kompromisszumok nélkül, csupa buli, koncert, móka, kacagás, addig csak Lépként tud egy kapcsolatban működni. Bármennyi energiát fektet az illúzió fenntartásában, jó esetben egy távkapcsolatban tud működni ideig óráig, mert egy mindennapi együttélés során előbb-utóbb talál valami okot, ami miatt úgy érezze, hogy a másik miatt, az ő érzései meghaltak.)

- Tedd ide a szoba közepébe a két széket

- Mi a legbiztosabb módja, hogy nem ülsz két szék között a földre?

- Hát, - ha jól döntök...

- Még próbálkozz...

- Nem tudom...

- Van itt egy kényelmes fotel, behúzom a két szék közé... A tied...

- Milyen érzés benne ülni?


- Kényelmes...

- Van saját helyem, nem kell attól félnem, hogy a földre ülök, de ismét félek...

- Féltem a szabadságomat.
- Mi van, ha ismét kontrolálni akar?

- Mert mi is az a szabadság?

- Mindig jól járok, és nem akadályoz meg senki ebben... Nem kérdezi meg senki hová megyek, hol jártam, miért beszéltem ezzel, azzal. Azt csinálok amit akarok, akivel akarok, és amikor akarom...

- És ha már nem vagy gyerek?

- Amikor eldöntöm, hogy nem kell Pál, és együtt vagyok Péterrel, már kezdem kívánni is, de akkor belém hasít, hogy én nem akarom vissza azt a kapcsolatot, és ha már együtt borozgatunk, és szex is lesz, akkor ez már egy kapcsolat.

Ettől megijedek, és ellököm magamtól, azt érzem fojtogat, rámakaszkodik, pedig ő azt mondja, még haragszik, ő sem akar kapcsolatot.

- Ez mind csak az én fejemben lenne?

- Féltem a szabadságomat, de igazából attól félek, hogy még a végén működni, fog?

- Hogy kinyílik a kapu és ott leszek teljes életnagyságomban hibáimmal együtt kiszolgáltatva annak, hogy a másik ember szabadon úgy dönt, hogy szeret, vagy úgy, hogy elhagy?

- Szabadság...szerelem?

- Megy ez a kettő együtt?

- Megy

- Nekem még nem

- Kell ülnöm még a kényelmes székemben, a döntés kényszere nélkül

- Már tudom, hogy mindegy ők hogyan viselkednek, ez a kényszer belülről jön, ők csak segítettek felszínre hozni.

- Én azt szeretném, hogy Péter várja meg türelmesen, hogy én megéljem a kapcsolatunkat, a nagy szerelmünket Pállal, és ha kiéltem ezeket a vágyaimat, akkor majd lenyugodva visszajövök
- De basszus, hiába vagyok ott Pállal, amíg úgy érzem, hogy a Péter szemrehányása kísért, nem tudom átélni

- A Péter szemrehányása?

- Nem, már tudom, hogy nem ő az oka
- Én félek
- Ha elengedem Pétert nem lesz kit okolni azért, hogy nem szárnyalok
- Lehet, hogy tényleg szeretem Pétert?

- Én nem szeretek hazudni, ne akarja, hogy megígérjem, hogy visszajövök, mert ha van egy ilyen ígéretem akkor nem tudok már szabadon Pállal lenni.

- Igazából az áldását szeretném kérni arra, hogy keressem magam, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a Pál ágyában ébredek...

- Így egyiket sem tudom sem élvezni, sem lezárni, egyiket sem engedem meg magamnak. Csak őrlődöm.

- A szerelemben szabadon, örömmel vállalom, hogy veled vagyok, és nem elrabolod tőlem amit tőlem kapsz, én adom szívből, mert az nekem jó...
- Még nem tudom, hogy ki vagy Péter, Pál, valaki más?

- Nem tudom
- ha majd elhagysz azt is tudom már, hogy túlélem, de addig is itt még szívemre ölelem magam

- Van székem, vannak szárnyaim, nem sürget az idő.

- Jó érzés lehet csak úgy szeretni... magamat

- Aztán jöhetsz te is...

Valami ilyesmi dúl Lép lelkében, ha elindul az önismeret útján. Mindegy ki a régi, ki az új, kihez fűzi fellángolás, kihez megszokás, a lényeg, hogy egyiknek sincs köze tisztelethez, szeretethez, felősségvállaláshoz, szabadsághoz.

Ritkán jut el a haladó szintre lép, a felső fokra még ritkábban, de ha eljutott, és megölelte a benne lévő visítozó gyereket, akkor már ismét szétnézhet a világban.

- hogy követhetőbb legyen, neveket adtam. Maradjunk a neveknél.

Itt Piroska nem találja a választ, mivel nem a jó kérdést teszi fel.

A kérdés nem az, hogy Péter vagy Pál?

A kérdés, melyik kapcsolatban van lélek?- de még előtte, hol bújkál a Piroska lelke?

A kérdés, hogy meg meri látni, hogy bárkit választ, annak vagy az lesz a veszte, hogy van sapkája, vagy az, hogy nincs...

Mivel a probléma nem csak a másik emberrel van, a kapcsolat csak felszínre hozta, Piroskának magával kell a felnőtté válás harcát megvívnia, mindegy hogy hány éves.

Ha van egy partner, akivel erről beszélni lehet, aki tényleg feltétel nélkül szeret, nagy segítség lehet, felgyorsítja a folyamatot.
A Lép ellentmondásos érzéseit, nagyfokú szeretetvágyát, szabadság igényét, nagyon jól megfogja a következő vers:

Szabó Győző Gyula: Úgy szeretném...

„Csókom ne kérd, elvárni nem szabad,

Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap,

Azt akarom, hogy én akarjalak!

Más városban, hol este csíp a fagy,

Erdő mélyén, hol vadkan rajtakap,

Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nappal, ha egymást ismerni sem szabad,

Éjjel, ha ágyamban kínálod magad,

Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nem tehetsz semmit! Kirké hiába vagy.

Duzzogj akár, vagy alázd meg magad,

Azt akarom, hogy én akarjalak!

Próbálj csak adni! Kérni nem lehet.

Úgy szeretném, hogy én szeresselek!”

               Mit tehetsz, ha van az életedben egy ilyen Piroska?

        Feltehetsz néhány kérdést:

- Szeretem Piroskát? ( és ha már a felsőfokon túl vagy, akkor tudsz erre őszinte választ adni. Ha azt érzed, hogy amit Piroska iránt érzel az nem szerelem, akkor kérdezz magadtól tovább)

- Mire kell nekem Piroska? Milyen régi mintákat segít nekem újraélni?

        Ha kizártad a szerelemnek tűnő tévutakat, és az a válaszod, hogy igazából nem szereted Piroskát, csak ezernyi okból félsz elengedni, akkor ha kapkodás, ugródeszka helyett képes vagy a saját fenekeden, a saját székedben megülni, egy idő után, nem lesz szükséged erre a kapaszkodóra, és elengeded, használod a saját szárnyadat.

        Ha azt válaszoltad, hogy szereted Piroskát, vagy elmélyülve saját belső világodban, felfedezve, hogy tudsz lenni egyedül, nem szükséges a mankó, a kölcsön szárny, megérzed hogy szerethető vagy, mersz szeretni, és arra a következtetésre jutsz, hogy te mégiscsak szereted Piroskát, akkor van egy lehetőséged. A feltétel nélküli szeretet.

        Ez akkor működik,
- ha elég erős vagy ahhoz, hogy kifejezd az érzéseidet, vágyaidat, de hátra is tudsz lépni, 
- ha elmondod mi a te vágyad, de nem koldulsz, nem követelsz, nem szolgálsz.

               Piroska (Lép )számára a megváltás, ha megtapasztalta, hogy elfogadják, úgy jó ahogy van.

        Hagyd dönteni, értsd meg, nem te vagy elutasítva, ő harcol magával. Abban nincs köszönet, ha most ráveszed, hogy válasszon téged.
Kezdődik minden elölről, nyomasztás, menekülés.
Hagyd találja meg a helyét a világban.
Lehet, ha megtalálta, nem téged választ, de neked is van esélyed egy olyan kapcsolatra ahol teljes szívből téged akarnak.

        Szereted annyira, hogy követelés nélkül ott legyél mellette amíg magát keresi?

Akkor legyél ott.
- azzal együtt hogy garancia semmire nincs. Arra sem, hogy téged választ, de még arra sincs, hogy megtalálja magát

- azzal együtt, hogy kívülről úgy tűnik, elment az eszed, megalázod magad

        !Vigyázat, ez lehet, hogy igaz is, minden annak a függvénye, hogy mi a te motivációd, hogy vakvágányra húztál miatta, vagy te is fejlődsz közben.

Legtöbb embernek nincs ereje végigjárni ezt az utat, mivel sok a visszaesés, az az érzésük, hogy ugyanott vannak.
Meglehet, hogy ez is igaz, de hallgass a belső hangodra, arra, hogy egy- egy gesztusodnak, cselekedetednek, milyen az utóíze?
Az megmondja, hogy mi motivált amikor azt tetted.
Ha azt érzed, hogy jó, akkor ne érdekeljen, hogy ki mit mond, menj végig az úton.

Lehet Piroska nem vár az út végén, de te biztosan egy sokkal erősebb, boldogabb ember leszel.

        A kérdésed ne az legyen, mivel tudom megszerezni, megtartani, visszahódítani, hanem az, hogy te mit szeretnél, és te mit tudsz teljes szívedből adni?

               Piroskától, farkastól, vadásztól, pissztől, léptől, lábtörlőtől függetlenül, legtöbb ember megtapasztalja ezt a saját bőrén élete folyamán, vagy így, vagy úgy.

Főként hosszú párkapcsolatban, életközép táján, legtöbb ember átmegy ezen a felnőtté válási krízisen.

        Ha te vagy az, aki nem tudod mit akarsz, vagy elfutnál, hogy megtaláld önmagad és a szabadságodat, ne feledd, hogy nem a partnered az oka a te kínlódásodnak, ne tőle fuss el, hanem nézz szembe magaddal.

        Ha te vagy az, akitől elfutottak, akit elhagytak, elhanyagoltak, tedd fel a kérdést:
- Szeretem annyira ezt az embert, hogy kitartsak mellette akkor is amikor úgy tűnik csak feneketlen kútba, csak a disznók elé hányom a gyöngyeimet.

- Nézd meg, te tényleg gyöngyöket hánysz?

Tudod érezni, hogy a másiknak nem veled van baja, és megengedni, hogy magára találjon, akkor is, ha megcsal?

Bízol kettőtökben annyira, hogy elengedd, és ha nem jön vissza, tudod élni a saját életedet, vagy inkább életfogytiglan egymáshoz láncolva szeretnél élni?

Ha igen, akkor szeresd! feltételek nélkül.
Paradoxonnak tűnhet, hogy miért szeretnék feltétel nélkül egy embert aki rosszul bánik velem.
Azért mert az ilyen kapcsolatban az összekötő kapocs ritkán a szeretet.
Lehet, hogy évek óta hűségesen szolgálod, de még soha nem szeretted, szőröstől, bőröstől, úgy ahogy van. Nem szeretet, függőség a ragacs ami a Léphez köt. Ha nem léptél ki a kapcsolatból a második Pisszes töténeteknél leírt incidens után, akkor a te életedben is szerepe van a függőségnek, és hiába futsz el, a fizikai távolság nem szünteti meg ezt a köteléket, átpakolhatod egy újabb emberre, de a függőségtől nem menekülsz.
Tehát marad az egyetlen út, amit még nem próbáltál, a feltétel nélküli szeretet, a másik ember elfogadása, a türelem, bizalom próbája. Megengedni a másiknak, hogy úgy legyen boldog, ahogy ő szeretné. 
Ha ezt a szeretetet megérzi a partner, lehet rájön, hogy te vagy a legjobb dolog az életében.
Lehet, arra jön rá, hogy neki jobb nélküled, de ha tényleg szereted, akkor már ez sem baj.
A feltétel nélküli szeretet furcsa módon, kiüti a nyeregből a függőséget. Vagy  függök valakitől, attól, hogy szeret vagy nem szeret, kellek neki vagy sem, vagy függetlenül attól, hogy kellek-e, szeretem.

        Legtöbb ember félúton leáll, elfogy a bizalma, felülkerekedik a büszkesége, de nem csinálja végig, elfut és egy új partnerrel kezdi az egészet elölről, vagy ugyanannál a partnernél próbálkozik, hol fenyeget, hol könyörög, de kevés ember megy el a feltétel nélküli szeretetig.

(A hosszúsága miatt, az írást kettőbe osztottam, itt: LÉPJÜNK TOVÁBB I
találsz leírásokat, hogy miért nehéz a feltétel nélküli szeretet és hogy mit szoktak a Pisszek összekeverni a feltétel nélküli szeretettel.)

        Ne válj prostituálttá azért hogy szeressenek! Ez nem azt jelenti, hogy ha éppen egy Péter szerepben vagy, nem szexelhetsz Piroskával, ha mindketten úgy akarjátok, csak annyit, hogy a tested nem áru, nem azért szexelsz mert kapaszkodsz, nem azért hogy szeressen, hanem azért mert neked jó az ő testét érezni.
És ebben már nincs megalázó, ha van neked mit adni, és adsz, akkor az nem megalázó.
Az a megalázó, ha a Piroskával való találkozásokból próbálsz táplálkozni, ha függsz attól, hogy most hív, vagy elutasít.

        Testi szinten könnyebb volt leírni, hogy mit jelent, ha koldulja valaki a szeretetet, és mit, ha adja. Kívülről ugyanannak tűnik, de teljesen más.

        Lelkiekben, érzésekben ugyanez, ugyanígy működik, (könnyen áruba bocsájtjuk magunk egy morzsányi szeretetért, és azt hisszük feltétel nélkül szerettünk) a lényeg a motivációd.
Adni akarsz vagy csak kapni?
Amikor feltétel nélkül adsz soha nem csalódsz.

Max bolondnak néznek az emberek.

Pedig ilyen egyszerű.

        Ha tényleg szereted, akkor add meg neki az időt, hogy találja meg magát. Nincs sürgetés, nincs döntés kényszer. 
Nem állítod meg az életedet miatta, hogy akkor adtam neki két hónapot, hogy döntsön, addig én vegetálok, majd remélem engem választ.
Nem erről beszélek.

Szeress, élj, tedd ami örömet okoz, közben szeresd Piroskát is, és ha még mindig azt érzed, hogy szereted, ezt világosan, tolakodás nélkül közöld vele. Lehet egy idő után, már nyitott leszel másra is, lehet Piroska is téged választ, ha már magát megtalálta. Semmire nincs garancia

Úgy kell megbízni az életben, hogy nincs garancia arra, hogy jól jársz, de ha már megtanultál szeretni, a győzelem már nem fontos.

     
 Addig is, kuckózz be egy meleg takaróba a kényelmes karosszékeden, és öleld meg magad, majd utána szétnézel a székek között is.