LÁBTÖRLŐ-k

A PIROS SZŐNYEG és a LÁBTÖRLŐ között alapvető különbség, hogy a                   

- PIROS SZŐNYEG szenved, beismeri, hogy ez nem jó neki, de belső késztetései, hogy még próbálkozzon, erősebbek, mint a fájdalom.
Itt van egy csavar, amit nem vesz észre. Azzal, hogy próbálkozik egy hálátlan szituációban még többet kihozni magából, tehát első ránézésre tesz magáért, tulajdonképpen csak rontja a saját helyzetét, becsapja magát, mivel ez a lázas szélmalomharc a mentsége lesz önmaga előtt, arra, hogy miért marad ebben a szánalmas kapcsolatban.

Mártír szerepbe kerül, van aki észreveszi ezt a szerepet, van aki nem, amíg nem tudatosul benne, hogy nem a LÉPDELŐ tartja fogva, hanem a saját félelmei, bizonytalanságai, addig meggyőződése, hogy ő mind csak ad és nem kap cserében semmit. 

Amikor tudatosul benne, hogy nála van a kulcs, akkor már tudja, hogy ő is kap valamit a PIROSSZŐNYEG-ségnek köszönhetően, innen kezdve már megoldható a probléma, de nagyon hosszú az út.

          -a LÁBTÖRLŐ is szenved, de csak időnként, és igyekszik nem ismerni be, elfojtani a rossz érzéseit. 

 A LÉPDELŐ-t felruházza nagyon gyorsan mesebeli tulajdonságokkal, még egy glóriát, vagy babérkoszorút is helyez a feje fölé, és próbálja elhinni, hogy megütötte a főnyereményt, csak valami, valaki, aki bárki, csak nem ő vagy a LÉPDELŐ, megakadályozza a jutalom átvételét. 

A LÉPDELŐ mindent megadna, csak a sors mindig közbeszól,  -  gondolatok váltakoznak a frusztrációval, de általában a mese győz.

Nyilván kap ő is valamit, kielégíti a szükségleteit ez a helyzet, de úgy, hogy ámítja magát.

Ő nagyon az út elején van, sőt inkább csak az út mellett, mivel nem is tud róla, nem is akar tudni arról, hogy milyen mesékkel áltatja magát.

Időnként frusztrált, hogy bezzeg más..., én sokkal jobb vagyok..., miért nem én vagyok, mondjuk a PIROSSZŐNYEG..., de sikerül mindig a frusztrációját megszüntetni, (nyilván nem tudatos) önámítással, és eljut arra a pontra hogy megtalálja a maga számára a lábtörlőség varázsát.

Boldog valamilyen szinten, hogy éppen ő lett a kiválasztott lábtörlő.

Amíg ez a hipnózis tart, szerintem még az Isten sem tud rajta segíteni, mert ragaszkodik a szív és gyomor szorongató, ezzel az élek érzést fenntartó káprázathoz.

-a LÁBTÖRLŐ-k lehetnek - munkatársak, „ barátok”, politikusok, híres emberek - lábtörlői . 

Lehetnek romantikus kapcsolati LÁBTÖRLŐK, őket neveztem el Örök Szeretőknek, velük bővebben foglalkozom, és  leírom, hogy miért.

Nézzük a többit.

            Biztosan ismertek udvarhölgyeket, akik egy- egy menő fiatal lány körül szorgoskodnak, szolgálják, mindent elviselnek, csak maradhassanak az udvartartásban. Nem szeretik a menő lányt, de ez nem is fontos, attól még hűségesen és nagy buzgósággal szívatnak kevésbé menőnek tartott lányokat  az ő utasítására, vagy akár anélkül, csak hogy elnyerjék kegyeit.

Ugyanez érvényes fiú-társaságokra is, politikusok csicskásaira is, talpnyalókra.

Szerintem itt a legfontosabb izgalommal – önámítással fűszerezett érzés, hogy valaki, valami mögé bújva lehetek szemét, a felelősség nem az enyém, én csak egy ügy érdekében teljesítettem a parancsot, mosom kezemet.

Úgy bántanak másokat, hogy nem kell felelősséget vállalniuk, és a LÉPDELŐ-jük mellett, igaz, hogy csak az árnyékában, ők is reflektorfénybe kerülnek.

Sok szinten, ellentmondásosan futnak az érzések, gondolatok bennük. Egy szinten azt gondolják, hogy csak úgy maguktól a pódium közelébe sem kerülhetnének, ezért megéri nekik LÁBTÖRLŐNEK lenni, elkápráztatja a sok morzsa, ami lehull elébük, más szinten van bennük egy keserűség, rosszindulat, ami onnan ered, hogy miközben bevállalják akár önként is az alárendelt szerepet, azt gondoljak, hogy ők királynak születtek.

Szóval irigyek a LÉPDELŐ-re, de azzal hitegetik magukat, hogy attól, hogy ilyen menő LÉPDELŐ lába alatt hevernek, ők is menők lesznek.


Két fő motívum van náluk, az egyik, hogy nem kell nekik felelősséget vállalni, a másik hogy azáltal akarnak csillogni, hogy általuk csillogónak tartott embereket szolgálnak, miközben az élet igazságtalanságán morfondíroznak, hogy senki nem vette még észre, hogy igazából őket kellene csodálni.

Számukra a többi emberrel való viszony csak függőlegesen képzelhető el, vagy felnéznek valakire, vagy le, de a tisztellek és tisztelsz fogalmak nagyon idegenek számukra.

Ezért is van az, hogy a maga során, majd minden LÁBTÖRLŐ ha csak egy módja van rá keres magának egy LÁBTÖRLŐ-t, tehát nagyon könnyen átmegy LÉPDELŐ-be. Átjárható a két szerep.

          Aztán vannak akiktől folyamatosan efféle monológokat hallani...

-Láttad a tegnap kivel voltam?

-Az aztán autó, amiből kiszálltunk, mi?

-Ha tudnád mekkora háza van!

-Engem egyszer meg is hívott magához!! – és ettől már úgy is érzi magát, mintha a nagy ház az övé lenne.

          Ilyen esetekben, lehet nincs is LÉPDELŐ – LÁBTÖRLŐ viszony, lehet hogy az egyik ember nem is szeretne lábat törölni, ismeri a vízszintesen kapcsolódást, csak a másik ember olyan szinten ingadozik a fel nem ismert király és a semmit nem érek szerepek között, hogy képtelen élni, fel és lenézés nélkül.

Már ismét elkalandoztam... Hosszú lett... de rövidesen, csak külön bejegyzésben jönnek az Örök szeretők.

Ja, eszembe jutott egy Andersen mese itt a végére, 

- A ganajtúró bogár- érdemes újraolvasni, én nagyon szeretem. itt megtaláljátok: Ganajtúró bogár 

Na, vajon, miért is kapott a császár lova aranypatkót???

Akit érdekel a téma, lehet jelentkezni az Ébredés workshop-ra a  

Ébredés workshop linkre kattintva, bővebb információk. 

A jelentkezés nem nyilvános, bátran lehet jelentkezni.