Nem mind arany, ami fénylik

Nem mind arany, ami fénylik

 Nem mind arany, ami fénylik

            Egyik éjjel kaptam egy videót. Nem mindennel értek egyet abból ami ott elhangzik, de úgy gondolom a lényeget nagyon jól megfogja.

Már többször elsütöttem kedvenc viccemet, minden viccnek fele való, most elismétlem.

"... székely bácsi, aki szökött haza az orosz hadifogságból, úszta át a Volgát, s a felénél úgy belefáradt, hogy vissza kellett forduljon... 😉"

            Azt gondolom, az emberi kapcsolataink sajnos sokszor így működnek. 

Két ember kapcsolatában mindig vannak hullámvölgyek, és sok ember a felénél elfárad, visszaúszik, pedig ugyanazzal az erővel eljuthatott volna a szabaduláshoz, akár szabadsághoz. 

            Visszaúszik, nem akarja látni, hogy a távolság ugyanaz, nem akarja elhinni, hogy ahhoz, hogy kiérjen a szabadságba, előbb - utóbb ismét neki kell veselkedni a Volgának. 

            

            Azt szeretnék sokan hinni, hogy a következő könnyebb lesz, pedig nem.

            Szerintem alapvető különbség a magát kereső és magát ámító ember között, hogy tudja értékelni, ha már egy kapcsolatban a feléig eljutott, és ha van akivel a nehézségeket érdemben megbeszélni, akkor együtt folytatva hamarabb a túlsó partra ér, mintha megyőzi magát a Volga közepénél, hogy amott, mintha keskenyebb lenne, ezért visszafordul, hogy ott próbálkozzon.
            Változik a díszlet, a szereplők, de a darab marad.

- ez jutott eszembe a Volgáról, le is írtam egy fb bejegyzésben, a videó amit kaptam nem Volgával, matrjoska babákkal nagyon szemléletesen bemutatja.

               Megnézve ezt a videót, még kiegészíteném azzal, hogy amint a videóban is mondja van 3 lehetőség.

            Amikor a kapcsolat eljut a fájdalmas szakaszokhoz, akkor:

            1. - kiugrani és visszafutni a felszínre, a csilivili ragyogáshoz, beleszédülni egy új kapcsolatba, aztán amikor az is menthetetlenül eljut a fájdalmas részig, akkor megcsillan egy újabb szerelem külső burka és ez folytatódhat addig amíg csak akad friss aranyhal a halpiacon.

            Ha már nem akad friss aranyhal aki teljesítené legalább 3 kívánságát,
vagy már maga előtt is kezd gyanús lenni a sok lángoló egyre szebb szerelem,
vagy a társadalmi elvárások miatt nem konfortos pár éven belül az ötödik igazi szerelmét bemutatni,
vagy neveltetés, elvek, közös gyerek, közös anyagiak miatt, már nem ugrik ki a kapcsolatból,
már sejti, hogy nem mind arany ami fénylik, és legtöbb párkapcsolat itt áll meg, megmarad a középső részeknél, szenvedve, tűrve, ott marad a kapcsolatban.

            Pedig itt csak annyi a baj, hogy nem mernek bennebb menni, őszintének lenni magukkal, a másikkal.

            2 - együtt maradni, nem ilyen az élet, ezt kell elviselni alapon, hanem együtt dolgozva, őszintén, vállalva a szembenézést a fájdalmakkal amint a kapcsolat által egyre közelebb kerülnek a bennük lévő fájdalomhoz, valódi kapcsolódásig tudnak eljutni.

            Sokszor hallom, hogy újrakezdtük de nem ment, sok lehetőséget adtam, de a másik nem élt vele.
            Van ilyen, ellenben a lehetőség adónak ilyenkor érdemes magába nézni, hogy az új kezdetet tiszta lappal akarta indítani? -  vállalva a felelősséget az eddigi tévedéseiért, őszintén megbeszélve, bocsánatot kérve azokért amivel bántotta a partnerét, vagy a pöcegödör fölé aranyszőnyeget terített, közepében gyergyafényes asztalkával, és felettébb felháborítónak találta, hogy a partner az új esély első napján már a díszvacsora közben szaros lett.

            3 - kapcsolat nélkül, magányosan keresni a megvilágosodást.
Ezt az utat kapcsolat nélkül is végig lehet járni, csak sokkal hosszabb, a partner mint katalizátor hozza mindig az aktuális felszínre kívánkozó feszültségeket.

            Szerintem van egy 4. lehetőség is:

            4 - abban az estben, ha valaki egy kapcsolatban eljutott a legbelső szintig, amikor a legnagyobb a kapcsolatban a sötét és a zűrzavar, már csak egy őszinte kommunikációra és kis türelemre lenne szükség, hogy legyőzzék az arc nélküli szörnyeket, előfordul, hogy a partner már nem bírja, kiugrik, gyorsan visszaveszi a fájdalmasan levedelt burkait, és belekapaszkodik az első csillogó, ígéretesnek tűnő matrjoskába, és bódultan élvezi egy ideig, hogy megfogta az isten lábát.

            Ilyen esetben, a másik fél, ha kibírja, a már addig is elviselhetetlennek tűnő fájdalmak, zűrzavar mellett még azt is, hogy elhagyták, ismét cserben hagyták, ismét nem volt elég jó, az utolsó métereket, már egyedül is meg tudja tenni.
            Annak, aki elég bátor, vagy épp rákényszerül átélni a százszorosan felfokozott alapfájdalmakat, sikerül megszelídíteni őket.
            Elvégre pontosan azok a fájdalmak lesznek felszakítva az elhagyás által, ami miatt felvesszük a sok matrjoska baba burkot magunkra, hogy kelljek, hogy lássam elég jó vagyok, hogy lássam valaki szemében, hogy szerethető vagyok, hogy valakivel érezzem átéljem az egység érzését.

            Abban az esetben tehát, ha az utolsó száz méteren a partner kilépik, az elviselhetetlenségig fokozva a félelmeket, fájdalmakat, ellenben a másik félnek sikerül átélni ezeket, a nélkül, hogy kifutna a csilivili külső burkához és bevenne egy adag szerelemnek nevezett érzéstelenítőt, akkor sikeresen ki is jutott ebből az ördögi körből.

            Nagyon nehéz nem nyúlni semmilyen érzéstelenítő, bódító szer után, legyen az új szerelem, drog, alkohol.
            Itt ezen a szinten nagyon mély fájdalmakról van szó, aminek nem sok köze van a
( volt) partner iránti érzelmekhez.
            A partner a kapcsolat által, az elhagyás által  csak még inkább hozzáférhetővé teszi ezeket a szörnyeket, láthatóvá válnak.

            A többi már választás kérdése.

            Mint a szarka, nekiszökik mindennek ami fénylik, elfojtja, lehazudja maga előtt is, hogy a fájdalmak, félelmek benne vannak, a másik csak aktiválta, vagy átéli, és elengedi.

            - kivikszolja magát, felveszi a legkülső legcsillogóbb burkát, talál egy újabb aranyhalat, egy másik aranyló, szintén hibátlanra kivikszolt matrjoskát, elhiteti magával, hogy a többi tévedés volt, de ez már az igazi szerelem,

            - vagy szembenéz egyedül, tanul belőle, megszelidíti a szörnyeket és megbocsájt magának, másoknak.

               Aki ezen a kálvárián egyszer sikeresen túljutott, az garantáltan nem fog még egyszer megjelenni a matrjoska piacon.

            Nem lesz kedve szédítgetni magát, illegetni a csilivili burkokat, ahhoz sem, hogy hámozgassa valakiről akarata ellenére a burkokat.

            Kapcsolódni akar, esendő, leplek nélküli emberként egy másik emberhez, tudva, hogy mindkettőnek vannak hibái.
            Felelősségvállalással, őszinte beszélgetéssel, szeretettel kapcsolódni a másikhoz.

Két matrjoskának lehetetlen. Melyikhez kapcsolódjak, és az én melyikemmel?

 

Amit én röviden fejtegettem, a Volgás vicc komolyabb oldalát párkapcsolatokra vonatkoztatva, ez a videó bő 4o percben részletesen kifejti. Érdemes megnézni.

ahhoz, hogy érthető is legyen miről beszéltem, meg kell nézni a videót, lehet keresni benne a hibát, akad amibe bele lehet kötni, de a lényeg, hogy nagyon szépen szemlélteti kapcsolatainkat.

https://www.youtube.com/watch?v=0MZrKnOZk18&fbclid=IwAR0y4njTOGap4gQKfgpgXXTIuy9mKzmOvsuLmVowbUrQRzdmCpKJ64eTTfs